Apáti Krónika

[ 2009.03.20.] Egy kézilabdás naplója: Budapest

Egy kis nosztalgia...

1 héttel ezelőtt azzal befejezetem be, hogy megyek le Újvárosba megnézni a Pécs elleni sorsdöntő mérkőzést. Így is tettem, és megmondhatom nagyon furcsa volt újra ott lenni. Mikor beléptem a csarnokba egyből egy volt csapattársamba botlottam, Bokival találkoztam, akit már elég rég láttam és nem is tudtam, hogy ott lesz, szóval megörültem neki. Aztán a pályára belépve nagyon meglepődtem, hiszen tudtam, hogy sokan lesznek, de arra nem számítottam, hogy még mi is alig fogunk magunknak helyet találni. Nem tudom, mikor láttam utoljára ennyi embert a csarnokban…Vegyes érzések kavarogtak bennem; örültem, hogy egy ilyen fontos meccsre ennyi ember kijött, másrészről rosszul esett, hogy mikor még mi voltunk ott és nagyon kellett volna nekünk a buzdítást, nem kaptuk meg ilyen szinten…
Nagyon izgultam végig a meccsen, mondtuk is a csajoknak az öltözőben, hogy lehetett volna simább is, mert az idegeinken táncoltak! Jó volt újra megölelni őket, és együtt örülni valaminek, még ha már nem is vagyunk csapattársak!
Meccs után, még mielőtt hazaindultunk volna, Vincze Melivel és Tilinger Tamival beugrottunk a meccs előtti szolira a szokott helyünkre, még egyszer utoljára!

Másnap Fehérváron játszottunk, sajnos az első félidei jó játék után nem is gondoltam volna, hogy kikaphatunk és mégis megtörtént! A második félidőben valahogy semmi sem jött össze. Dühös voltam, hogy kikaptunk, de nagyon örültem az első Fradista gólomnak, remélem nagyon sok követi még, már ebben az idényben is!

Sajnos ez a hét nem úgy alakult, ahogy gondoltam, hétfőn már éreztem, hogy újra nincs minden rendben az egészségemmel és a hétfői edzésen már nagyon rosszul voltam. Teljesen elment a hangom és nagyon fájt a mellkasom. Ki kellett hagynom 2 napot, teljesen kifeküdni, így tegnap edzettem először. Nem szeretem az ilyesmit, nem szeretek otthon feküdni, míg a többiek edzenek, de muszáj volt sajnos. 2 napig nyomtam az ágyat és Narancsvidék című sorozatot néztem egyfolytában, és a szüleim és a tesóm ápolgattak. Élveztem mert lesték minden kívánságomat!

Holnap egy igen érdekes meccsnek nézünk elébe, jön a Dunaferr...