Apáti Krónika

[ 2009.07.19.] INTERJÚ

Egy olyan hölggyel beszélgettem, akinek az életelve: Carpe Diem, kedvelt sorozata a Szex és New York, a kedvenc tárgya: a labda?. Évek óta ismerjük egymást és a barátomnak is mondhatom a szinte mindig mosolygó Hoffmann Kittit, aki júliustól a Veszprém Barabás KC kapusa.

Kezdjük a legaktuálisabb kérdésekkel. 1,5 év légiós élet után újra itthon vagy. Miért pont a Veszprém ajánlatát fogadtad el? Milyen elvárasaid vannak önmagaddal és az új csapatoddal szemben?
Szimpatikus volt az ajánlat, és hosszú távra terveznek Veszprémben. A tanulmányaimmal is ezt tudtam legjobban összehozni, a mesterképzést folytatom Budapesten. Mindenképpen a tisztes helytállás az elvárás, személy szerint a középmezőnyt sem tartom elképzelhetetlennek. Kamatoztatni szeretném a kint és az itthon szerzett tapasztalataimat.

Kitti, miért pont a kézilabdát választottad? A kezdeti évekről mondanál néhány szót?
Ez egy jó kérdés, igazából nem tudom, de gondolom az, hogy amióta az eszemet tudom, meccsekre járt az egész család, s ez biztosan befolyásolt. A Gárdonyi Géza Általános Iskolában kezdtem a kézilabdát, utána pedig az ETO serdülő, illetve ifi csapatában folytattam.

Apukád (Hoffmann László) mekkora hatással volt és van rád?
Otthon a szüleim sosem erőltették a kézilabdát. Mivel mindig jártunk apa meccseire, ennek érződött a hatása, talán ezért is lettem kapus. A mai napig megbeszéljük az aktuális dolgokat.

Milyen volt Spanyolországban "gyerekeskedni"? Mire emlékszel még vissza ebből az időből?
Igazából csak az utolsó 2 évről vannak konkrét emlékeim, az iskola, a lakásunk, a város. Összességében jó élmények kötődnek ehhez az időszakhoz, de mindig is haza akartunk jönni, egyáltalán nem merült fel bennem, hogy ott fogom leélni az egész életemet. Mindenesetre a nyelv, a kultúra, az életmód és a barátok nagy hatással voltak rám, a mai napig nagy álmom maradt visszatérni Madridba egy-két évre. A spanyol főváros gyerekkorom óta a kedvenc városom.

Mi a legjobb dolog abban, hogy profi kézis vagy?
Sok érdekes helyre eljutok, nyelveket tanulhatok, nagyszerű játékosokkal játszhatok együtt, stb.

S mi ennek a hátránya?
Elég nehéz így társat találni, és a családtól való távollét…

Mit csinálsz még a kézi mellett? Hogyan lehet a tanulással és más munkával összeegyeztetni az aktív sportot?
Iskolába járok. Szerintem össze lehet mindent egyeztetni, ha az ember nagyon akarja. Már nem igazán tudom elképzelni az életemet, csak a kézilabdával...

Hogyan bírod a sok utazást?
Néha nagyon elegem van belőle, amikor pl. Bordeaux mellett játszottunk, az 2 napos túra volt...

Milyen tapasztalattal gazdagodtál az ETO-ban, a Spartacusban és s Dunaferrben eltöltött évek alatt?
Megtanultam, hogy semmit sem adnak ingyen a pályán, hogy mennyire fontos a csapat egysége, amiért minden nap tenni kell valamit.

Mit jelentett számodra a Dunaferr mezét viselni?
Nagyon nagy megtiszteltetésnek tartottam. Jó kis közösség alakult ki, szerencsésnek mondhatom magam, hogy a legjobb barátaimmal játszhattam együtt, de szakmai okok miatt váltanom kellett már.

A külföldi játéklehetőség hogyan merült fel benned?
Teljesen véletlen módon. Dijonban megsérült mindkét kapus, s szerencsém volt...

Mennyivel volt másabb Franciaországban játszani, mint a magyar bajnokságban?
Franciaországban mennyiségileg kevesebbet edzettünk, mivel heti 2-szer volt csak 2 edzés. A
bajnokság sokkal kiegyensúlyozottabb, mint Magyarországon, a csapatok között csupán 1-2 pont
van, így mindig a maximumot kellett nyújtani, hogy a tabella előkelő helyén maradhassunk.

Milyen módon voltál kapcsolatban a családdal, rokonokkal és barátokkal?
Szerencsére az internettel ma már nem akadály a mindennapi kapcsolattartás, ráadásul a vezetékes telefonon ingyen beszélhettem.

Milyen gyakran tudtál hazajárni?
Szerencsére haza tudtam jönni minden félévben legalább 2-szer, a nemzetközi kupák miatt gyakran
játszottunk a közelben, így szinte minden hónapban találkoztam a családommal, sőt Dijonban többször is meglátogattak.

Otthon szokott folyni a szakmázás?
Amíg külföldön játszottam, nem, mivel kevesebb időt tudtunk együtt tölteni, voltak fontosabb dolgok is, amit meg kellett beszélnünk. Amikor itthon vagyok, szakmázunk, de mint mondtam, van fontosabb dolog is.

Család?
Lehet, hogy közhely, de a legfontosabb dolog az életemben a barátaim mellett.

Ha nem kapus lennél, milyen poszton játszanál szívesen?
Sehol. Akkor nem kézilabdáznék szerintem.

Hogyan birkózol meg a vereséggel?
Szerencsére Franciaországban megtanultam, hogy nem nagy ügy, hiszen pár napon belül jön a következő meccs, mindenből lehet tanulni.

Rituáléid meccs előtt és után? Babonáid vannak még?
Már kinőttem őket, azt hiszem...

Izgulsz még meccsek előtt?
Igen, sajnos még mindig.

Milyen érzés a legjobb barátnőid ellen játszani?
Nem igazán szeretek, bár szerintem ez a sportban elkerülhetetlen időnként, a pályán nincsen azonban barátság

A pályán és a civil életben mi az erényed, a gyengeséged? :)
Ez maradjon az én titkom

Kritikus vagy -e magaddal?
Néha túlságosan is.

Mire vagy a legbüszkébb?
A családomra, a barátaimra és az elért eredményeimre.

Minek vagy kinek nem tudsz ellenállni?
Tesóm kislányának, Adrinak!!!!!!!!!

Kivel osztasz meg mindent?
Szerencsére van olyan személy, akiben vakon megbízom, nem is egy...

Férfiideálod?
Sötét hajú, barna szemű, sportos, magas, fehér lovon

Milyen számodra egy ideális este?
(Kitti elnevette magát és nem kommentálta... szerk.)

Melyik ételen és italon keresztül "vezet az út" Kitti szívéhez?
Ételek közül a rakott kelkáposzta, italoknál meg a tea a kedvencem…

Szeretsz -e sütni, főzni?
Szeretni szeretek, azt, hogy tudok-e, az érintettektől kellene megkérdezni. Mindenesetre van még hova fejlődnöm...

Hogyan viszonyulsz a házimunkához? Mosogatás? Vasalás? (Ugye ezeket mindenki "imádja")
Időpocsékolásnak tartom, mindig az jár a fejemben, hogy mennyi minden hasznosabbat tudnék ezalatt csinálni, de ennek ellenére azért legalább 2 hetente kitakarítok. Bár nem a kedvenc időtöltésem...

Mi az, amit még az unokáidnak is elmesélnél?
A sporttal kapcsolatos élményeimet, a barátokkal együtt töltött időt (azt a sok hülyeséget, amit együtt csináltunk, bár az hosszú időt venne igénybe ), és persze a családi emlékeket.

Eprecskék (Balogh Barbi, Lovász Zsuzsi, Vincze Meli) és minden, ami róluk az eszedbe jut, mondjad, kérlek.
Erre azt hiszem, nincsen elég hely...

Szabadidődben mit csinálsz, ha éppen tart a bajnokság? Szezonon kívül hogyan töltöd a szabadidődet?
Barátok, mozi, buli. Szezonon kívül megpróbálok azokkal a barátaimmal is programot szervezni, akikkel szezon közben nem tudok.

Mi hozta a legnagyobb változást az életedben?
A külföldi periódusok, és az emberek, akik körülvesznek...

Ha megoldhatnál egy rejtélyt melyik lenne az?
Tényleg végtelen a világ???????????????????????

Bár nagyon fiatal vagy még, de az aktív játék vége után tervezel-e már valamit a civil életre?
Igazából ez a kérdés nagyon is aktuális. Szerintem nem lehet elég korán kezdeni a felkészülést a civil életre. Mindig is e szerint próbáltam alakítani az életemet.

Milyen munkát szeretnél? A külkereskedelemben vagy edzőként dolgoznál szívesen?
A sportban semmiképpen nem szeretnék dolgozni, inkább a gazdasági élet vonz. A végzettségemből adódóan a külkereskedelem, illetve a diplomácia terén tudnám leginkább elképzelni magamat, mindenképpen az idegen nyelvekkel szeretnék foglalkozni.

Mi a legfontosabb, amit megtanultál?
Nem az a fontos, hogy milyen szinten csinálsz valamit, hanem az, hogy élvezd!!!!!

Mit jelent számodra a boldogság?
Szerintem a boldogság nem egy tartós állapot, hanem egy időszakos valami, aminek minden pillanatát ki kell élvezni 100%-osan.

Még a Dunaferrel voltál nálunk Monostorapátiban. Milyen emlékeid vannak?
A monostorapátiak nagyon közvetlen és barátságos emberek. Lenyűgözött a szeretet, ami felénk áradt. Körbejártuk a falut és a hegy kis részét, útközben hógolyóztunk . Mivel december elején voltunk nálatok az ovisok megleptek minket Mikulás csomaggal. Az iskolában tanórákon voltunk és a szünetben rengeteg autógrammot kiosztottunk. A kántorotok, Bözsike néni hangja csodálatos, a templomotok meg nagyon szép. A plébánosotok és a polgármesteretek is nagyon közvetlen, barátságos ember. Egy nagyon kedves emlék köt Monostorapátihoz: életemben először ott voltam borkóstolón. Számomra ez olyan élmény volt, hogy mindig jó szívvel emlékszem vissza rá. De még sok szép emlékem van a faluról.

Mikor találkozunk Monostorapátiban?
Ezt így előre sajnos nem tudom megmondani, mivel még nem tudom, hogy miként alakul a csapat programja. De azt hiszem, hogy nem árulok el nagy titkot azzal, hogy most már többször is el tudok menni hozzátok. Kíváncsian várom a megígért programokat és látnivalókat…

Terveid a jövőre nézve?
Igazándiból nem tervezek, próbálok mindig az adott helyzetre koncentrálni, úgy, hogy közben építem a jövőmet.

Rompos Csilla Rita