Apáti Krónika

[ 2009.09.13. ] Apáti Krónika: Barangoló: Mezővári történelmi múltja

A település története 889-től a XX. századig
Mezőváriról először Anonymus tesz említést írásaiban. A honfoglaló magyarok 889-ben foglalták el a falu közelében fekvő Borsova várát, védőit rabságba vetették és az elfoglalt termékeny földjeiket birtokukba, vették.
„Vári, Árpád-kori település, a helytörténeti irodalom Borsova várának tartja. Ezek szerint eredetileg Borsova vár volt a neve. Vári néven 1320 körül tűnik fel, midőn Abych fia, Egyed, kezességet vállalt jobbágyaiért és Scakalus István fia, Péterért. Vári Gurgey-vel szemben Királyi birtok volt 1332-ig”.
A település a XIII. századig nemcsak közigazgatásilag, hanem egyházi szempontból is a környék székhelye volt.
Az 1242-i tatárjárás után a vár elpusztult, IV. Béla király a helységbe idegeneket telepített be, akik a községet virágzóvá tették. A XIV. században Vári városi rangra emelkedett, akkor Erzsébet királynő uralkodott. Ebben az időben már felvirágzik a kereskedelem és gazdag várossá alakul. 1354-ben olyan hírnévre tesz szert, mint Buda. A város lakói malommal rendelkeztek, ami igényelte a földterületet. Ebben az időben virágzott fel a borászat is. A falutól 10 km-re gazdag erdő terült el, amiben bőségesen volt vad.
1514-ben Dózsa György keresztesei és a máramarosi oláh nemesek Ugocsából e környékre is átcsapva feldúlták Mezővári területét.
1566-ban az átvonuló tatárok 38 telekről hurcolták el a lakosságot, és a települést felégették. 1657-ben a vidékre betört lengyelek pusztították el Várit, valamint II. Rákóczi György jószágbirtokát. 1660 szeptemberében, pedig a törökök csaptak rá, amikor Nagyvárad bevétele után a Tisza körül kóborolva pusztítottak.
A XVII. században Borsova várból megindultak a munkálatok a Munkácsi várig. XV. század második felétől a XVII. századig gyakran váltogatták agymást Vári fejedelmei: Korjatovics Tódor, később Brankovics György, Palóczi László, Szilágyi Erzsébet és Báthory István. A birtoklás gyakori váltakozása legyengítette a Mezővári parasztokat, mivel gyakrabban kellet adót fizetni.
A XVII. század második felében fellendült a bőrdíszművesek és a cipészek munkája. Ebben az időben kaptak felmentést az emberek az út- és hídadó alól, az egész Magyarország területére vonatkozóan.
Esze Tamás és társai 1703. május 21-én Váriban kibontotta Rákóczi zászlaját. A nép mindenütt lelkes örömmel esküdött hűséget a fejedelemnek. Megkezdődött az antifeudalista-felkelés. Ez átcsapott egy felszabadító háborúvá, ami 1703–1711-ig tartott a Habsburg monarchia ellen. Ennek a harcnak a vezetője II. Rákóczi Ferenc magyar nemes volt.
1703. július 14-én Rákóczi Mezőváriban töltötte az éjszakát, midőn Tiszabecs táján megverte a császáriakat, innen indult Vásárosnamény felé. A helyi templom falán 1989 májusában felavatták az Esze Tamás emlékére készített emléktáblát.
1716-ban a Moldván és Erdélyen át hazánkba berontott krími tatárok Várit is meglepték, s nemcsak tömérdek ingóságot, templomi kegyszert vittek el, hanem a lakosság egy részét is rabszíjra fűzve elhajtották. 1726-ban VI. Károly király a gróf Schönborn családnak adományozta a települést.
A XVI–XVIII. században Vári a legvirágzóbb kereskedelmi központ volt. 1675-ben Báthory Szófia 100 forintért vette meg azt a malmot, ami a Borzsa folyó mellett állt.
Már az 1775-ös évben is nyilvántartották az emberek számát. Ez év felmérése alapján Váriban 1230 ember élt (1. táblázat) .

1. táblázat

A lakosság létszáma 1775-ben

Foglalkozások	Eloszlása	Összesen
Nemes	61	1230
Céhmester	2
Gazdag parasztok akik földel rendelkeztek	144
Zsellér	58
Katonai nyilvántartó	2
Szolgálati ember	33
Szegény paraszt	930

A falu 4 utcából és 237 házból állt. Még a XIV. században a templom elkészítésekor iskola nyílott. Ezután, a XVIII. sz.-ban Schönborn gróf vezetésével megkezdődött a cserekereskedelmi időszak. Az 1848–1849-es magyarországi forradalom hatására 1848. március 17-én megalakult a nemzeti hadsereg és csatlakoztak Kossuth Lajos táborába
A reformok idején a falu lakossága egyre nőtt. 1862-ben 2160 ember élt Mezőváriban. Ennek hatására élénk kereskedelem folyt. Megnőtt a földbirtokosok száma. 1881-ben a népesség 1261 emberrel csökkent.
Vári község pecsétje az 1898. évi IV. törvénycikkely értelmében jelent meg. A törvény rendelkezett a törvényhatósági és a községi pecsét használatának módjáról, amelynek felügyeletét a Belügyminisztérium ellenőrizte. A pecsét egységes formában készült el, amely a 1. ábrán látható.

1. ábra. Vári község pecsétje 1904-ből.

A település a XX. században

A XIX. század végén és a XX. század elején Váriban megalakult a falusi proletariátus. 1909-ben a beregszászi banktisztviselők megvásároltak 280 hold földet. Megnőtt a munkanélküliek és a tulajdonnal nem rendelkező emberek száma. A magyarországi földesurak kihasználva az emberek szegénységét dolgoztatták őket. Hajnaltól késő estig tartó kemény munkáért mindössze 25-30 krajcárt fizettek. A jószág legeltetése fontos feladattá vált, ezért több legelőre volt szükség. A területet meg kellet védeni az árvíztől. A Borzsa folyót más mederbe terelték és a régi medret Holt-borzsának nevezték el. A meder helyett egy tó maradt, amiben nagyon sok iszap, szemét rakódott le, ami fertőző betegségek kialakulásához vezetett. Az 1893-as évben mintegy 150 gyerek halt meg az akkor még gyógyíthatatlan betegségekben.
Nagyon sok nélkülözés, nincstelenség érte a vári parasztokat az első világháború idején. 450 embert hívtak be katonának, akik közül sokan vesztették életüket.
A Nagy Októberi Szocialista forradalom gyors változást hozott az emberek életébe. Nagyon sok ember visszatért Oroszországból. 1919 márciusában megalakult a munkások szövetsége, akik parasztokból és katonákból álltak.
1919-ben az emberek rész vettek Romániában a fehérterror leverésében. Ugyan-ebben az évben még Csehszlovákiának is segítséget nyújtottak.
A 1930-as években nagyon sok ember föld nélkül maradt. Sok parasztnak igen kicsi földtulajdona lett, ezért a határon kívül kerestek munkát. Az egész falu területén egy orvos volt, akinek 1943-ban szűnt meg a státusza.
1938. november 10-én Várit elfoglalták a magyar csapatok. Az 1942-es évben a falusi parasztok 11 dologért fizettek adót. például: földre, házra, útra, kutyára, a rokkantságra, félárvákra, tisztaságra, családvédelemre az államnak. 1939-ben, a faluban 350 munkanélküli volt. 1944 nyarán nagyon sok épület került a katonaság kezébe.
1944. november 18-án "malenykij robotra" 340 férfit hurcoltak el a községből a szolyvai munkatáborba a területen tartózkodó sztálinisták. Közülük 169-en odavesztek. 1989 novemberében a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak kopjafát állítottak a helyi temetőben, majd 1992. március 15-én a község központjában emlékművet állítottak az ártatlanul elhurcoltak, valamint a II. világháború áldozatainak emlékére.
Mezővári jelene
A szovjet éra alatt a váriak túlnyomó része a helyi jól prosperáló mezőgazdasági nagyüzemben, illetve annak melléküzemágaiban, a téglagyárban és a konzervüzemben dolgoztak. Igen sok embernek adott munkát a több mint 200 hektáron elterülő intenzív gyümölcsös és az itt működő virágkertészet. A földreform során feloszlott nagyüzemből többszöri átalakulás után jött létre a mai Újvári Mezőgazdasági Kft, amely jelenleg mintegy 50 embert foglalkoztat. Az átlagosan másfél-két hektárral bíró családi gazdaságok (számuk meghaladja az ezret) jelentős termelési potenciállal rendelkeznek. A gazdák főként kalászosok termesztésével, tejelő és hízó jószág tartásával foglalkoznak. A helybeli farmerek (számuk 33) másfél-öt hektáros területeken gazdálkodhatnak

Felhasznált irodalom:
1. Bolváry Pál és Kálnoky Ernő: A Kárpát-medence kis képes földrajza. Rákóczi Szövetség, Torontó, 1999.
2. Botlik József- Dupka György: Ez hát a hon. Patent Könyvkiadóvállalat, Ungvár, 1991.
3. Botlik József-Dupka György: Magyarlakta települések Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.
4. Lehocky Tivadar: Adatok hazánk archeológiájához. T.I. - Munkács, 1892.
5. Lehocky Tivadar: Bereg vármegye. Hatodik Síp Alapítvány-Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 1996.
6. Lehocky Tivadar: Bereg vármegye monográphiája I-II kötet. Ungvár, 1881.
7. Az "újvári" mezőgazdasági kft könyvelőségi adatára, 2005.

Barta Károly