Apáti Krónika

[ 2009.09.15. ] A hónap témája Majdnem minden, ami szőlő

"Aki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának." Jókai Mór idézete is arra utal, hogy a szőlő termesztése mennyi munkával jár. Ám amikor kézbe vesszük a saját termésű fürtöket, belátjuk, hogy megéri minden veríték!
A bogyós gyümölcsűek családjába tartozó vitis vinifera vagyis a szőlő Kis-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében korán meghonosodott. A legrégebben termesztett gyümölcseink közé tartozik. A szőlőtermelés végigkíséri az emberiség történelmét és kultúráját a homéroszi időktől kezdve. Magyarországon már a rómaiak, az avarok is foglalkoztak vele.
Számtalan színű és ízű, bogyónagyságú fajtája ismert, az apró szemű, szinte fekete félvad fajtától az ujjbegynyi sárga "kecskecsöcsű" nemesített csemegeszőlőig. Megkülönböztetünk bor és csemegeszőlő fajtákat, de sok fajta úgynevezett kettős hasznosítású (például Oporto, Chasselas, Irsai Oliver).
A lédús gyümölcsök közül 18 százalékos vagy magasabb cukortartalma miatt a legnagyobb energiatartalmú gyümölcs. A szőlő 6-9 g fehérjét, 5 g zsírt; 180 g szőlőcukrot, 5 g szerves sót, 130 g rostot tartalmaz kilogrammonként és mintegy hetven százaléka víz. Akár egészben, akár levet facsarva belőle frissítő, tápanyagban dús, értékes élelmiszer. C- vitamintartalma alacsony, 5 mg/100 g. A szőlő a szervezet számára közvetlenül is felhasználható cukrot - szőlőcukrot - tartalmaz, ezért kúraszerűen is ajánlható vérszegény, legyengült szervezet számára, daganatos betegségek, székrekedés, aranyér, mindenféle gyulladásos megbetegedés gyógyszereként és női betegségekre is. Maga a gyümölcshús illetve lé is rendkívül gazdag tápanyagforrás, ráadásul a szőlő héjában és magjában antioxidánsok, gyógyító erejű ásványi anyagok találhatók, mint például a kálium és a szelén. A szőlőmag kivonata, a szőlőmag-olaj segít megvédeni az agyat és az idegrendszert a károsodástól, erősíti az érfalakat és megelőzi az érelmeszesedést. Jó hatású lehet azok számára is, akiknek valamilyen allergiájuk, ízületi gyulladásuk, visszértágulatuk, aranyerük van. Vitamin és ásványi anyagtartalma, vértisztító hatása miatt természetes afrodiziákumként is számon tartják.
De mit is ír a szakirodalom a szőlőről? "A szőlő (Vitis) a szőlőfélék (Vitaceae) családjának egyik sok fajt és azon belül sok alfajt magába foglaló nemzetsége. Minden ide tartozó növény közös jellemzője, hogy fás szárúak, terméseik fürtökben helyezkednek el, és levelük általában tenyeresen összetett.
Minden szőlő gyümölcsei 6-300 szemből álló fürtökben rendeződnek el. A szemek színe igen változatos, egy faj alfajainál akár eltérő is lehet. Jellemző szín a fekete, a kék, az arany, a zöld, a lila, a piros, a rózsaszín, a barna, a barackszín és a fehér. Felhasználásuk sokrétű: készülhet belőlük lekvár, gyümölcslé, bor vagy szőlőmagolaj.
A FAO adatai szerint a Föld területéből mintegy 75 866 négyzetkilométeren folyik szőlőtermesztés. A világ termésének körülbelül 71%-át borkészítésre használják, 21%-ot eladnak friss gyümölcsként, továbbá 2%-ot megaszalnak mazsolának. Kisebb hányadának levét édesítőszerként használják a cukormentes befőttekhez." Wikipedia

A szőlő rendszertani besorolása

Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicotyledonopsida)
Rend: Szőlővirágúak (Vitales)
Család: Szőlőfélék (Vitaceae)
Nemzetség: Vitis

Néhány szőlőfajta

Chardonnay

"A Franciaországból származó szőlőfajta termésének fürtje kicsi, hengeres vagy vállas, többnyire középtömött, de lehet laza és tömött is, rövid fürtkocsánnyal és 6 dkg átlag fürttömeggel. A termés gömbölyű, fehéreszöld bogyói lehetnek kicsik és középnagyok vastag héjjal. A termés íze édes, jellegzetes zamatú és a cukorfoka kedvező időjárási körülmények esetében magas. Kedvező fekvésű területen és jó évjáratokban szeptember végén 20-22 cukorfokkal szüretelhető. Bora fajtajelleges, inkább kemény karakterű, finom zamatú, alkoholban gazdag. Hazánkban az Etyek-Budai, a Mátraaljai, a Mecsekaljai, a Tolnai, a Balatonboglári, az Ászár-Neszmélyi borvidékeken elterjedt.

Cserszegi fűszeres

A Hungarikumnak számító szőlőfajtát mifelénk Karcsi bácsiként ismert Bakonyi Károly állította elő az Irsai Olivér és a Piros Tramini keresztezésével. A fajta termésének fürtje középnagy, kúpos, gyengén vállas, közepesen tömött vagy laza és a fürtök tömege eléri az átlag 150 grammot. A bogyók húspirosak színűek és vékony héjjal rendelkeznek. A termés íze sajátosan fűszeres zamatú. A sikeres nemesítésnek köszönhetően a fajta tőkéje közepes növekedésű, jó terméshozammal, a termés cukortartalma közepes vagy jó, fagytűrés kiemelkedően jó, a betegségekre kevésbé érzékeny. A beérési mustfoka jó években 19-20. Bora illatos, jellegzetesen fűszeres zamatú, kemény karakterű. Hazánkban a Csongrádi, a Hajós-Bajai, a Kunsági, az Etyek-Budai, a Balatonfelvidéki, a Balatonmelléke borvidékeken elterjedt.

Irsai Olivér

A Hungarikum szőlőfajta a Pozsonyi fehér és a Csabagyöngye keresztezése. A fajta fürtje középnagy, vállas, laza. A fürtök átlagos tömege a 150 gramm körül alakul. A tőke középerős, hosszú elfekvő vesszőkkel. Muskotályos, üde, trópusi virágokkal telített illatú bort ad szelíd, lágy savakkal. A Pannonhalma-Sokoróaljai, a Balatonboglári, a Mátraaljai, az Ászár-Neszmélyi borvidéken elterjedt.

Kékfrankos

Hazánkban a minőségi bort adó vörös borszőlők tekintetében a kékfrankos a legelterjedtebb. Érdekes módon a származása nem tisztázott. A kékfrankos termésének fürtje középnagy, vállas, olykor ágas, közepesen tömött, a fürtnyele rövid, 10 dkg átlagtömeggel. A bogyók általában középnagyok, gömbölyűek és vastag héjjal rendelkeznek. A termés színe sötétkék, kissé hamvas és lédús, az íze édes. Jellemzője, hogy egyenletes termésátlagot és cukorfokot nyújt. A fürtjei nem rothadnak, így a termés sokáig a tőkén tartható és hosszú időn át szüretelhető. A fajta bora kellemes zamatú, csersavdús, sötétvörös színű, kissé savas az Egri Bikavér legfontosabb összetevője. Magyarország egész területén elterjedt, de a leggyakrabban a Szekszárdi, a Villányi, a Soproni, az Egri, a Mátraaljai borvidékeken találkozhatunk vele.

Királyleányka

Az Erdélyből származó királyleányka ma már Hungarikumnak számít. A tőkéje erős növekedésű és sűrű vesszőzettel rendelkezik. A szőlőfajta fürtje közepes vagy kicsi, vállas és tömött. A tavaszi virágos rét üde és kellemes illata jellemzi az e fajtából készülő bort. Élénk, üde, gyümölcsös savaiban megjelenik a zöldalma és a zöld papaya ízvilága. A Balatonboglári, a Mecsekaljai, a Ászár-Neszmélyi, a Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken jellemző a fajta.

Rizlingszilváni

A Németországból származó rizlingszilváni fürtje középnagy, hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött, 10 dkg átlagtömeggel. A tőkéje erős növekedésű, kevés számú vesszőt növeszt. A bogyók középnagyok, megnyúlt gömbölyűek, színük sárgásfehér, az ízük édes, jellegzetesen fűszeres. A termése már szeptember első napjaiban fogyasztható, szeptember közepétől 18-20 cukorfokkal szüretelhető. A fajta termőképessége kiváló, sok fürtöt nevel. A termés mustjából többnyire reduktív típusú, gyorsan fejlődő bort készítenek A bora kiváló zamatú, esetenként lágy. Hazánkban a Mátraaljai, az Ászár-Neszmélyi, a Balatonfüred-Csopaki, a Balatonmelléke borvidéken elterjedt.

Tramini

A dél-tiroli Traminból származó fajta fürtje kicsi, szabálytalan alakú, gyakran vállas, tömött vagy közepesen tömött. Az termések átlagos tömege 6 dkg, a fürtkocsány rövid, erősen fásodó. A szőlőfajta bogyói kicsik vagy középnagyok, kissé megnyúlt gömbölyűek, szürkés árnyalatú, világos vagy húspiros színűek, vastag héjjal rendelkeznek. A termés lédús, ropogós, az íze édes, fűszeres zamatú. A fajta mustja a gyengébb évjáratokban is eléri a 18-20 cukorfokot, viszont a kis, vastag héjú bogyók és a sok mag miatt lényeredéke az átlagosnál kisebb. A bor a legtöbb fajtához viszonyítva fajtajellegesebb, erősen fűszeres illatú és zamatú, rendszerint lágy. Hazánkban a Pannonhalma-Sokoróaljai, a Mátraaljai, az Egri, a Móri borvidéken található meg.

Zweigelt

Az Ausztriából származó fajtát Dr. Fritz Zweigelt állította elő a Kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezéséből. A fajta fürtje nagy, kúp alakú, két vagy több elágazással, esetleg vállas, tömött. A fürtök átlagos tömege a 180 grammot is meghaladja. A bogyók középnagyok és sötétkék színűek. A szőlő fagytűrő képessége jó viszont kissé érzékeny a betegségekre. A beérési mustfoka 16-18 körül alakul átlagos években. A fajta bora színanyagban gazdag, csersavdús, harmonikus, jó minőségű. A leggyakrabban az Egri, a Mátraaljai, a Szekszárdi, a Csongrádi borvidéken találkozhatunk ezzel a típussal.” (Borkincstár)

A szőlő betegségei, kártevői

A szőlő-gyökértetű a szőlő gyökerén és levelén élősködő kártevő. A gyökereken nodozitások és tuberozitások alakulnak ki, amitől a növény fertőzött részei elpusztulnak, ez a tőke elhalásához vezet. A levél fonákján vagy a hajtáson borsószem nagyságú, rücskös felületű gubacsok jönnek létre. Ez gyengíti a tőkét, de nem olyan súlyos, mint a gyökéren jelentkező. A védekezés legjobb módja, ha a szőlőt kötött talajba, filoxéra-ellenálló alanyokra oltva telepítjük.
A hazai szőlőültetvényekre a tarka szőlőmoly a legveszélyesebb kártevő. A moly hernyói a virágbimbókat, kinyílt virágokat és a bogyókat károsítják. A telet báb alakban vészelik át, majd április végén, május elején kikelnek a lepkék és a petéiket a szőlő virágbimbóira rakják. A kártevő ellen a rügyfakadást megelőzően lemosó permetezéssel védekezhetünk. A rovarölő permetezéseket a rajzásokhoz kell időzíteni. A moly kártevők ellen sikeresen használhatjuk a Flumite, Neorron, Bancol, Ba-sudin, Decis vagy Zolone rovarölő és atkaölő készítményeket.
A szőlőilonca lepkék a telet hernyó alakban vészelik át a karó és a tőkék repedéseiben. A tavasszal kikelő zöldes színű, fürge hernyók a virágfürtöket és a leveleket rágják. A hernyók általában június végén bebáboznak és a nyár második felére kikelnek a lepkék, amelyek a levelekre 50-60 petét raknak le egy csomóba.
A szőlőgubacs atka nagyon apró, szabad szemmel nem látható atka, amely a levél fonákán élősködik. A átevő tevékenységének eredményeként a szőlő levelének színe felé dudorodó hólyag képződik belsejében hosszú fehér szálakkal, amelyek később rozsdabarnára színeződhetnek. Amennyiben a szőlőmolyok ellen védekezünk, akkor a kártevő megjelenésére nem kell számítanunk.
A takácsatka sárgásvörös színű atka a fiatal leveleken telepedik, mégpedig azok fonákján. A kártevő miatt a klorofil elbomlik, ezért a levelek felszíne vörösre vagy rozsdabarnára színeződik,. Ennek hatására a levél növekedése megáll a felülete meghullámosodik. Később a foltok egybefolynak, az egész levél megpirosodik majd a levél elszárad. Lemosó permetezéssel a kártevő ellen védekezhetünk. Érdemes a szereket váltogatni, mert a takácsatka könnyen rezisztenssé válhat vegyszer ellen.
A lisztharmat, ez a típusú gomba a szőlő leveleinek, hajtásszárának, termésének bőrszöveti sejtjein telepedik meg. A fogékony fajtákon a betegség megjelenését követően nem ritkán 80-100 %-os fürtkár is megfigyelhető. A fertőzés helye minden növényi részen szürkésfehér, lisztszerű fonalairól és szaporítóképleteiről ismerhető fel, amelyek penésszagot árasztanak. Akár a levél színén és fonákján is megjelenhet. A gomba hatására a levelek pödrődnek és le is hullhatnak. A betegség elsősorban a hajtások fejlődését gátolja, ami a terméseredmények romlásában is megmutatkozik. A vesszőn pedig vörösbarna foltok alakjában megmarad a fertőzés helye. A fertőzött termés bőrszövete nem tud növekedni és felhasad, ami minőségromlást eredményez. Leggyakrabban június második felében napos, meleg, enyhén párás időben lép fel. A lisztharmat ellen nagyon jó hatású készítmények a Thiovit, Topas, Sisthane. A legbiztosabb védekezést a legújabb kombinált hatású növényvédő szerek biztosítják, amelyek megelőző kontakt és regeneráló hatásúak minden szőlő betegségei ellen, ilyenek a Discus, Quadris, Chavit.
A peronoszpórát a lisztharmattól az különbözteti meg, hogy a gomba micéliumai behatolnak a sztómákon a növény szöveteibe és az élő sejtekből táplálkoznak. Ennek eredményeként a megtámadott növényi részek elhalnak. Kedvező időjárás esetén (meleg, párás, esős) már virágzás előtt (május közepén) is fertőzhet, s nyár végéig veszélyes lehet. A gomba megjelenésének előfeltétele a 13°C feletti hőmérséklet és 10 mm csapadék. A gomba megtámadja a bimbós és kinyílt virágokat, a leveleket, a hajtásokat, a termést. A betegség első tünete a leveleken jelentkező olajfolt, amit a levél fonákján megjelenő fehér „kivirágzás” követ. A termés húsa barnul, hosszanti irányban ráncosodik, turgorját elveszti, le is pereghet. Esős hideg időjárás esetén megjelenik a peronoszpóra, amely ellen a réztartalmú szerek a leghatékonyabbak (Bordói lé, Zineb, Curzate, Mical), egyébként kiemelt fontosságú a megelőzés.
A szürkerothadás betegség meleg, nedves időjárási körülmények között, általában tavasszal támadja meg a rügyeket, a virágokat, a zöld, a zsendült és érett bogyókat, a hajtásokat, a vesszőket. A zöld bogyókba a kocsánykorona lenticelláin (para-pontjain) vagy sebzési felületen keresztül jut be. A bogyókon barna, ovális foltok jelennek meg, a szemek barnulnak és összezsugorodnak, szürke, szürkésfehér penészgyep alakul ki rajtuk. A hajtásokon a tünetek főleg nyár végén, és ősszel jelenhetnek meg, de a beérett fás részeken télen is megmaradnak. A betegség fellépése a szőlőbogyók sérülésének megakadályozásával jelentősen csökkenthető. Mivel a fürt belsejébe nem tudunk növényvédőszert juttatni, a védekezés időpontja a fürtzáródást megelőző időszak. A betegség ellen kontakt, lokálszisztemikus és szisztemikus hatóanyagú szerek közül választhatunk.

A szőlő fogyasztása

Akár mindennapra ajánlható egy pohár frissen préselt szőlőlé vagy egy fürt egészséges, érett szőlő reggel éhgyomorra vagy fél órával az étkezések előtt. Étkezés közben vagy utána azonban ne együnk szőlőt, mert a magas cukortartalma miatt igen könnyen megerjed; így nem segíti, hanem akadályozza az emésztést. Vásárláskor, szüretkor figyelnünk kell arra, hogy a szőlő nem utánérő gyümölcs. Ha savanyúan szedik le, olyan is marad. Minél sötétebb árnyalatú, annál értékesebb a szervezet számára, a színes szőlő ugyanis antioxidánsokat tartalmaz.
Ajánlják a szőlőt kúraszerűen is, amikor néhány napig 3-4 étkezésre is szőlőt fogyasztanak, 1-2 kg-ot a nap folyamán. Ez a vesékre, a bélrendszerre és a bőrre is jótékony hatású. Ez alól kivételt képeznek a cukorbetegségben, epe-, vesebajokban és gyomorsavtúltengésben szenvedők. Éppen a szőlőmag és -héj antioxidáns hatása miatt a kúra során ne levet, hanem teljes szőlőt fogyasszanak, érdemes a szőlőszemeket és a héjat is jól megrágni.

A szőlő további felhasználása

A fekete vagy kék színű, húsos bogyójú szőlőből egyes vidékeken lekvárt is készítettek, kelt tésztába, fánkba, rétesbe használták. Az Alföldön a szőlőbefőtt, a megmosott, musttal leöntött majd dunsztolással tartósított csemege is népszerű volt. Alkoholmentes, üdítő ital volt a "konty alá való" édesbor vagy fojtott must, amely készítésénél forralással tartósították a mustot megakadályozva az erjedését. Ritka, keleti eredetű édesség volt a mustméz vagy más néven pekmez. Ez úgy készült, hogy mustba birsalmát vagy sütőtököt szeleteltek, és addig főzték, amíg mézsűrűségű nem lett.
A XX. század első felében még fontos szerepe volt a háztartásokban a borecetnek, amit törkölyre öntött gyenge borból érleltek. Az erjedő must habjával összegyúrt korpából készült a kenyérsütéshez szükséges borélesztő. A szőlőlevelet, szőlőbajuszt vagy kacsot és a termővenyigék végén található másodtermést savanyúságok téli tartósításához napjainkig használják a vidéki háztartásokban. A szőlőlevelet egy húsos finomságban, a szármás húsban is felhasználják: húsgombócokat töltenek bele. Tőtikének is nevezik.

A szőlő jótékony hatásai

Kozmetikai jótékony hatást is tulajdonítanak neki: késlelteti a ráncok kialakulását. A szőlő természetesen nemcsak egészséges, bőtermő, frissítő, könnyen emészthető gyümölcsként, hanem a borászat legfontosabb alapanyagaként is fontos szerepet tölt be évszázadok óta. Jó minőségű, tiszta, valódi szőlőborból napi egy pohárnyi (2-3 dl) egészségére válhat mindenkinek. "Ellenjavallt" azonban gyermekeknek, a terhes vagy szoptatós kismamáknak, a fokozottan érzékeny májúaknak, bizonyos gyógyszerek fogyasztóinak és természetesen a gépkocsit vezetőknek. A mértékkel, helyes táplálkozás mellett elfogyasztott nemes borok szívvédő, roboráló, étvágyjavító, egészségmegőrző hatása ma már bizonyított. Az ezt a mennyiséget jelentősen meghaladó, napi rendszerességgel, függésben megivott, netán pancsolt, szőlőt sosem látott borok viszont ugyanakkora bajt okozhatnak, mint bármelyik szeszes ital.

Rompos Csilla Rita