Apáti Krónika

[ 2009.10.28. ] A kertben és a szőlőben: Búcsúzik az ősz

Búcsúzik az ősz, teleltessünk!

Minden késő őszi teendőről természetesen nem tudok itt megemlékezni, hiszen kertje válogatja a teleltetni valók számát és sokféleségét. Megpróbálom áttekinteni a leggyakrabban előforduló növények igényeit a télre vonatkozóan.
Közkedvelt örökzöldjeink, tuják, borókák, fenyők a legkülönbözőbb tájakról származnak. Legtöbbjük nehezen viseli a mi klímánk hideg, gyakran hótakaró nélküli teleit. Mivel a többi növény leveti lombját, és téli álomba merül, az erős széltől sincs, ami megvédje örökzöldjeinket. Ezeknek a fáknak egész évben zöld a lombjuk, így folyamatosan párologtatnak. A fagyott talajból a vizet nem tudják pótolni, így különösen a fiatal fácskák kiszáradhatnak.
Első teendőnk tehát a megelőzés. Ültetéskor szélvédett, félárnyékos helyet keressünk a tujáknak és borókáknak. Igyekezzünk vízzel és tápanyaggal jól ellátni őket, hogy erős, jól fejlett növények vághassanak neki a téli zimankónak. Az idősebb növények ellenállóbbak, őket csak a hó nyomásától kell óvnunk. Legjobb, ha összekötözzük az oszlopos növekedésű fajták ágait. A fiatal, 1-2 éves növények talaját takarjuk lombbal, vagy fakéreggel, ami segít a talaj nedvességét megőrizni. A téli napsütéstől, ami túlzott párologtatásra késztetné védenceinket, valamint az erős széltől, lécekből készült árnyékolóval óvhatjuk a kis fákat.
A bokorrózsák hosszú hajtásait vágjuk rövidebbre, hogy ne zavarjanak bennünket a munkákban. A tövek környékét "kupacoljuk föl". A végleges metszés ideje tavasszal van.
A dézsanövények általában tőlünk délre fekvő területekről származnak. Otthonukban enyhe a tél, a kertek, parkok talajában, évelőként áttelelnek. Nálunk a kemény fagyokat nem bírják ki, így edényben tartjuk őket, vagy tavasszal kiültetjük és ősszel, földlabdával felszedjük. Minden dézsanövénynek fagymentes helyet kell biztosítanunk a tél folyamán. Minél sötétebb és hűvösebb körülmények között teleltetünk, annál ritkábban öntözzünk. Ideális, ha a teleltető hely nem túl meleg, kb. 10 °C-os, és fénnyel is jól ellátott. Akinek ilyen irigylésre méltó télikertje van, az itt teleltesse az összes fagyérzékeny kedvencét.
Nézzük, mit tehetünk, ha nem vagyunk megáldva a tökéletes körülményekkel? A kedvelt ólomvirág (Plumbago auriculata) szépen virágzik a fagyokig, de sajnos igényli télen is a fényt. Ha nincs fagymentes, világos helyünk, vigyük be a lakásba. Itt természetesen többet kell öntözni, mert meleg van. Ha pincébe tudjuk csak tenni, a hajtásokat vágjuk vissza felére és fagymentes napokon nyissuk ki az ajtót!
Csodás egzotikus dézsanövény a Bougainwillea. Optimális, ha 10 °C körüli hőmérsékleten tudjuk teleltetni. Ilyenkor egész télen virágzik. A lakásban is kibírja, bár ott lehullanak a levelei és a fejlődő új hajtások lazább szövetűek és megnyúltak lesznek. Ezeket tavasszal vissza kell vágni, vagy tőből eltávolítani. Az enciánfa (Solanum rantonetti) a kedvencem, mert lehullatja a lombját és teljes nyugalomba vonul, így sötét, fagymentes helyen, pl. pincében is jól áttelel. Ősszel, vagy tavasszal vágjuk a hajtásait felére vissza és ritkítsuk meg a vesszőket, ezzel alakíthatjuk a bokrot, vagy fiatal növény esetén törzses fácskát is nevelhetünk belőle.
Néhány szó sokak kedvencéről, a leanderről (Nerium oleander). Ez az örökzöld mediterrán növény hűvös, világos helyen érzi magát legjobban télen, de az a tapasztalatom, hogy inkább legyen sötétben, mint a meleg lakásban.
Ha minden a helyére került és az évelőágyakat is letakartuk lombbal, vagy fenyőágakkal, akkor már csak az öntözőcsöveket kell víztelenítenünk, és persze a fák teljes lekopaszodásáig az avart gereblyézgetni. Jó munkát minden kertbarátnak!

Ácsné Ravasz Éva