Apáti Krónika

[ 2009.11.15. ] A hónap témája: Majdnem minden, ami bicske

Mindenszentek elmúltával elérkezett a bicskelekvár főzésének az ideje. Sokunk már augusztus végén leszedte és azóta szárítja a termést különféle felhasználásra. Aki viszont lekvárt szándékozik főzni, az ráér a "gyűjtéssel" az első fagy utánig. Szerintem alig várjuk már, hogy végre túl legyünk azon a "macerás" tortúrán, amit a bicske befőzése okoz. (Gondolok itt a passzírozásra, szitálásra és még nem is említettem a szedést!) De vegyük csak sorra a pozitív érveket is! Bizony sok mindenre a segítségünkre lehet egészségünk megóvásában és nyavalyáink kúrálásában ez a számos néven illetett Perzsiából származó gyógynövény.
A Rosaceae (rózsafélék) családjába tartozó cserje a Rosa canina vagyis a vadrózsa - mely a termesztett rózsák őse - megtalálható erdőszéleken, hegyvidékek lejtőin, domboldalakon, legelőkön, mezsgyén, bozótosban és sövényesben, napos pusztákon és töltéseken. Hazánk azon kevés megyéi közé tartozunk, ahol a bicske nagyon sok helyen terem. Szaknyelven a csipkebogyót a vadrózsa vitamindús gyümölcsének nevezik, de szép számmal akadnak népies nevei is pl.: csipke, csitkenye, hecsedli. Magának a bokornak is tájegységekként más és más a neve pl.: csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa. Felénk főként bicske és csipke néven ismerik.
A vadon élő és termesztett gyógynövényt a világ minden táján úgy ismerik, hogy az egyik legjobb C-vitamin forrás és a legtöbb C vitamint tartalmazza a gyümölcsök között. A magas C-vitamin mellett tartalmaz még pektint, alma és citromsavat, magnéziumot, vasat, A, B1, B2, K és P vitaminokat.
Nagy megbecsülésnek örvend a gyógyászatban. A legismertebb tulajdonsága hogy tízszer annyi C vitamint tartalmaz, mint a citrom. A C-vitamin azért fontos a szervezetünknek, mert számos betegség gyógyításában nyújt segítséget. A megszárított csipkebogyóból készült tea frissítő hatású, gyakran használják megfázásra, lázra, felső légúti panaszokra ajánlott keverékek részeként. A belőle készült lekvárt és szörpöt szíverősítő szerként is ismerik. Általánosságban megelőző szerepet szánnak a csipkerózsának, különösen a gyerekeknél, mert finom íze van üdítőként, és szirup is készíthető belőle.
Termését már a Krisztus előtti időkben gyógynövényként hasznosították. A vadon termő és termesztett rózsafajok begyűjtött terméseit a gyakorlatban egy fajként kezelik, mint Carl von Linné (latinosan Carolus Linnaeus svéd természettudós, orvos és botanikus) korában a XVIII. században szokásos volt.
De nézzük csak mit is ír a szakirodalom! "A csipkebogyó a vadrózsa és a japán rózsa (Rosa canina) gyógyhatású áltermése, népies nevei: csipke, csitkenye, hecsedli, hecsepecs). Hatóanyagai: A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin található benne, de legfontosabb hatóanyaga a természetes C-vitamin. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Megelőzésként segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. Felhasználása: A csipkebogyót (Cynosbati pseudofructus (cum seminibus) gyógytea, gyümölcsbor szörp, vagy lekvár készítésére használjuk. A csipkebogyóból hideg eljárással készített italok nagyon sok C-vitamint tartalmaznak, ezért a napi fogyasztásával a szervezet ellenálló képességét növelik. Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólé készítésére." (Wikipedia)

Néhány fontos ismertetője

A mérsékelt égövben és szubtrópusi területeken több mint 200 rózsafaj található. A csipkebokor tüskéiről és ősszel beérő terméseiről könnyen felismerhető. A vadrózsacserje 1-3 m magas, durva tüskés ágai ívesek, szétterülők. Tojásdad és fűrészes szélű levelei páratlanul szárnyaltak 5-7 levéllel. Május-júniusban virágzanak. Virágai ötszirmúak, rózsaszín, halványpiros vagy fehér színűek, nem tömöttek, szinte szagtalanok. A csipkebogyó tojás, körte, ovális vagy gömb alakú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, majd később meggypiros színű, jellemző savanykás ízű, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés (mag) található. A magok búzaszem nagyságúak. A húsos vacokból keletkezik a csipkebogyó. A magokat szúrós hegyű szőrök - viszketőpor - veszik körül. A csipkebogyó tartalmaz fajtól függően 200-1700 mg/100 g C-vitamint, 14 g/100 g cukrot, 3,5 g/100 g pektint, 5 g/100 g alma- és citromsavat, 4 g/100 g fehérjét, karotinoidokat, B1-, B2-, E-vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnézium).

Termesztése

A csipkerózsa termesztéséhez optimális körülményeket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy természetben előforduló vad egyedei többnyire erdőszéli növénytársulások enyhén védett élőhelyein fordulnak elő. Leginkább a középkötött, semleges vagy gyengén meszes kémhatású talajokat kedveli, de erőteljes példányait figyeltük meg gyengén lúgos talajoktól az erősen agyagos, savanyú kémhatású területeken. A szakirodalom sem tesz említést a csipkerózsafajták fagyérzékenységéről.
A termesztett csipkét kétféle koronaformára nevelhetjük. Az egyik a törzses korona, ami a bodzához hasonló művelést jelent, a másik mód a többvázágas bokor. Termesztésben ez utóbbi az elterjedtebb. Kézi szedéshez 4,5-5 m sortávolságra és 1,8-2 m tőtávolságra ültetjük a töveket. E növények nagyobb termetűek és körbejárhatóak lesznek.
Telepítés után a növényeket visszavágjuk, és az előtörő hajtásokat neveljük. Támrendszert nem igényel. Optimális esetben a telepítés utáni második évben 4-5 db 1-1,5 m hosszú hajtásunk fejlődik. Ha az első évben gyengének találjuk a növekedést, akkor évvégén ismét az erőteljes visszavágást javasoljuk. Jó körülmények között a végleges bokoralkat 5 éves korra már kialakulhat.
Növényvédelménél elsősorban a lisztharmatra az atkákra (takács, gubacs), és a levéltetvekre kell odafigyelni, többnyire megfigyeléseken alapuló tüneti kezeléseket alkalmazhatunk. A tövek az öntözést bármely kultúrnövényhez hasonlóan meghálják. A tápanyag visszapótlást mérsékelt mennyiségekkel végezzük. Alaptrágyaként főképp foszfor és kálium műtrágyákat használjunk, a nitrogén hatóanyagot a vegetáció kezdetén, illetve vegetáció alatt jutassuk ki.

Hogyan gyűjtsük?

A növény gyógyászati célokra használt termését augusztus végétől gyűjtik. A csipkebogyó kétféle alakban kerül kereskedelembe, szárítva és szőreitől, magvaitól megtisztítva "csipkehúsként".
Ha szárítani akarjuk, csak a teljesen érett, piros színű, kemény húsú terméseket szedjük le, ugyanis ilyenkor legmagasabb a C-vitamin-tartalma. A dér csípte bogyók puhák és lekvár készítésére alkalmasak.

Mi van benne?

A bicske bogyója a C-vitaminon kívül számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A vitamin. Hatóanyaga: illóolaj, dextrose, a magjában vanilin és kevés zsírolaj. 100 gr lekvárban 1 éven belül 1 milligramm C-vitamin van, ha jól tartottuk el.

Mire jó?

Már az ókorban is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. Főként szemvédőként, sebösszehúzóként, tonizálóként és ásványianyag-pótlóként használjuk. A vértisztító hatásával szintén egy egész tucat betegségtől védelmez. Így hat az emésztő szervekre és a kiválasztó szervekre is, különösen gyulladások esetében, valamint a légzőszervekre meghűléses betegségségben. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes a bogyónak és a magjának gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Epekőnél is használható. Kimagozott gyümölcse húgyhajtó hatása folytán kedvezően befolyásolja a fehérjevizelést és cukorbajt. Emésztést javító hatása közismert, a túltápláltság érzetét csökkenti, a zsíros ételek megemészthetőségét elősegíti a gyümölcsből főzött tea. Gyenge vizelethajtó tulajdonsága van. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcs-teákban széles körben alkalmazzák.
Javallata hasmenés, C-vitamin hiány, torokfájás, szemgyulladás esetén hatásos. Az étkezésben is kiemelt szerepe van. Oldja a mindennapi élet stresszes feszültségeit.
A gyógyászatban frissítő íze, magas C-vitamin- és más (B1-, B2-, K-, P-) vitamin-, valamint ásványi anyag- és nyomelem tartalma miatt használjuk. A felaprított és szárított gyümölcsből készült tea reggel élénkítő hatású, nyáron hidegen alkalmas a nagy szomjúság oltására, télen pedig forrón fogyasztandó. A csipkebogyó sok teakeverék alkotórésze mindenekelőtt azoké, amelyek a náthás időszakokban a megelőzést, influenzában pedig a panaszok csökkenését szolgálják.
A csipkebogyók teája a C-vitamin-tartalom miatt immunerősítő és roboráló hatású, influenzajárványok esetén megelőzésre, valamint náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére való, magnézium forrás, enzimaktivátor és gátolja a meszesedést.
Serkenti a mellékvesék és a máj működését is. A csipkebogyótea gyenge hashajtóként és vizelethajtóként is ismert, ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is.
Lázas gyermekeknek ízleni szokott a csipkebogyótea, tisztán vagy mézzel édesítve. Specifikus hatásokat eddig nem tudtak kimutatni, bár enyhe hashajtó hatású, amit a gyümölcssav okoz, és a magoknak enyhe vizelethajtó hatása van. Közkedvelt még a túlérett csipkebogyóból készült lekvár (hecsedli) is. Étvágygerjesztő hatású. Egyes vidékeken palacsintát is töltenek vele.

Hogyan használjuk?

Sokrétű felhasználását az is bizonyítja, hogy teát, szirupot, lekvárt is csinálnak belőle, bár elkészítése igen munkás, miután bogyóban lévő apró szőröktől csak szőrszitán való átnyomással szabadulhatunk meg.
Hosszabb idejű tárolásra valamilyen módon tartósítani kell. A legegyszerűbb megoldás a szárítás. A megmosott bogyókat hosszában félbe kell vágni és tepsiben 1-2 ujjnyi vastagon elterítve, sütőben vagy a fűtőtesten állandó forgatás mellett száríthatjuk meg. Ne feledjük, hogy a C-vitamin magas hő hatására elbomlik, ezért a szárítási hőmérséklet 40 foknál nem lehet magasabb! A csipkebogyókat száríthatjuk egészben vagy kettévágjuk, a magjait kiszedjük és a külső húsos részt szárítjuk meg. A begyűjtött bogyókat az eredeti C-vitamin-tartalom minél teljesebb megőrzése végett célszerű kettéhasítani vagy felaprítani, és gyorsan megszárítani szellős, tiszta, pormentes helyen, pl. padláson, vékony rétegbe kiterítve. A fagyasztással tartósított csipkebogyókat nem szabad fagypont feletti hőmérsékleten tartani, hanem kiolvasztás után azonnal fel kell dolgozni.
A szárított csipkehúst száraz, levegős helyen, legfeljebb egy évig tárolhatjuk. A teát, szintén a C-vitamin védelme érdekében úgy készítsük, hogy a felforralt és néhány percig hűtött vízben 1-2 órán át áztatjuk a bogyókat. A legfinomabb teát friss csipkehúsból nyerjük, ilyenkor 20 perces áztatás is elegendő. A vadrózsa tűzpiros terméséből finom lekvár is készíthető.

Érdekességek

Kevéssé ismert, hogy a csipkebogyók főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére.
Egyes népek még likőrt, bort és pálinkát is készítenek belőle, a svédek pedig levesnek főzik meg.
A csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint az összes vad és kerti gyümölcs közül, sőt C-vitamin-tartalma tízszer nagyobb a citroménál.
A bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe.
Figyeljünk rá, hogy minél kevesebbet tegyük ki hő hatásának, mert akkor a C-vitamin elillan.
Ízletes csemege főleg vadhúsok mellé a csipkelekvárból készített szósz is, amelyet vörösbor és citromlé hozzáadásával készítünk.
Alkalmas még saláták, gyümölcssaláták ízesítésére, vagy bólék készítésére.
Virága rózsavízként antiszeptikus hatású frissítő, levelének forrázata frissítő, összehúzó hatású gyógytea.
Már az ókorban is a skorbut gyógyszerének tartották.
Tea, szörp, bor, lekvár formájában fogyasztjuk.
A magjában E-vitamin van, ezért a belőle készített csipkebogyóbort, kimagozatlan friss gyümölcsből ajánlott készíteni. Az így készített bor vitaminpótló, enyhe gyulladáscsökkentő, és vesekőoldó, enyhén vizelethajtó és gyulladásgátló hatású. Ezt a tulajdonságát főzetében, vagy speciális vese és húgykőoldó teakeverékekben is felhasználják. Mellékhatása nincs!
Az érett magjától megszabadított csipkebogyó a cukrásziparban és háztartásban is használható. Orosztea pótló.
A rózsafajok gyógyászati alkalmazása évezredekre nyúlik vissza. A vadrózsa vagy gyepűrózsa használatát is legalább 2000 éves emlékek őrzik.
Első magyar nyelvű füveskönyvünk (1578) szerzője, Melius Péter csupán mint hideg természetű növényt mutatja be a vadrózsát, más rózsafajokról viszont sokkal bővebb leírást ad.
A rózsafélék családjába (Rosaceae) tartozó nemzetség 100 faja az északi féltekén és a trópusi hegyekben él. A megjelenésében nagyon változó gyepűrózsa (csipkerózsa, vadrózsa – Rosa canina L.) európai faj lett.
Népi gyógyászatunkban a gyepűrózsa használata napjainkban is általános. A csipkebogyónak kiemelt jelentősége volt a népi táplálkozásban és van, ahol még napjainkban is erdei gyümölcsként fogyasztják.

Néhány tipp a további felhasználásra Terebess lexikonból

Rózsaszörp

1 kg rózsaszirmot gyűjtünk, folyó vízzel megmossuk. Leforrázzuk, levét kinyomjuk. A szirmokat apróra vágjuk, majd lemérjük. Háromnegyed annyi cukrot lemérünk, szirupot főzünk belőle, beletesszük az összevágott rózsaszirmot és negyedóráig főzzük. Meggylével, vagy alkörmössel színezzük, átszűrjük, üvegekbe töltve, fogyasztásig hűvös helyen tároljuk. Üdítőként, erősítőszerként, hígítva kerül asztalunkra.

Rózsasziromlekvár

Hagyományos ínyencség volt évszázadokon át. Számos receptváltozatával találkozhatunk a szakácskönyvekben. Az alaprecepthez 90 dkg erős illatú rózsaszirom, 450 g cukor, 1/2 citrom leve, és a végső ízesítéshez maréknyi friss rózsaszirom szükséges. Forraljunk fel 1/2 liter vizet, vegyük le a tűzről, és tegyük bele a rózsaszirom felét, 45 dkg-ot. Kb. 2 órán át hagyjuk ázni, aztán szűrjük le. A szűrletet öntsük rozsdamentes lábosba, adjunk hozzá 450 g cukrot. Lassú tűzön kevergessük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Facsarjuk bele 1 citrom levét, és adjuk hozzá a maradék rózsaszirmot. Forraljuk fel és főzzük addig, míg a lekvár összeáll. Vegyük le a tűzről, és szórjunk bele még kis maréknyi friss rózsaszirmot. Robotgéppel pépesítsük, és hagyjuk állni 5 percig. Forró üvegekbe töltjük, lekötjük és száraz gőzbe tesszük.

Rózsaszirombólé

A frissen szedett 200 gramm rózsaszirmot gondosan megtisztítjuk, 150 gramm cukorral meghintjük, 1/4 óra múlva 1 l fehérbort öntünk rá, és jégre tesszük. Egy óra múlva kivesszük a rózsaleveleket hozzáteszünk 1 l vörösbort, 1 üveg pezsgőt, 200 g cukrot. Gyorsan kell felszolgálni mert a rózsaillat nem tartós. Minden pohárba tehetünk egy friss rózsaszirmot.

Csipkebogyólikőr

Hozzávalók: 1 liter érett csipkebogyó, 3 liter 40 fokos pálinka, 1 kg cukor
Elkészítése: A csipkebogyót összevagdaljuk és 5 literes üvegbe fektetjük. Ráöntjük a pálinkát és a cukrot. Négy hétig szobahőmérsékleten jól bedugaszolva érleljük. Az első napokban időnként összerázzuk. Finom szűrőpapíron átszűrjük,üvegekbe öntöm és jól ledugaszoljuk.

Csipkeital

Szeptember végén érik a csipkebogyó. Nem kell megvárni, amíg a dér megcsípi. Nagyon jó italt lehet belőle készíteni.
Hozzávalók: 1 kg csipkebogyó, 1 kg cukor, 2 liter víz.
Elkészítése: A csipkebogyót nem kell kimagozni, ráöntjük a cukrot és a vizet, hagyjuk 2-3 hónapig (hogy megforrjon), időnként meg kell keverni. Miután megtisztul, leszűrjük. Minél tovább áll, annál erősebb ital lesz belőle. Ugyanazt a csipkealjat mégegyszer fel lehet tölteni vízzel, cukorral (másodszor kevesebb víz és cukor kell hozzá). Kis mennyiségben (kispohárral) fogyasztható.

Csipkebogyóbefőtt

A dércsípte piros, de kemény, egészséges csipkebogyót kettévágjuk, magját kiszedjük, és 1 kg gyümölcshöz 4 dl vizet adva, félpuhára főzzük. Leszűrjük a gyümölcsöt, levéhez literenként fél kg cukrot téve átforraljuk, és a forró cukros oldatba tesszük a csipkebogyót, és puhára főzzük. A tűzről levéve állni hagyjuk egy napig. Majd ismét felforraljuk 1 citrom levét és apró darabokra vágott héját, 1/2 dl rumot téve hozzá, és forrón előmelegített üvegekbe öntjük. Tartósítószert adva hozzá lezárjuk, és meleg ruhaneműbe helyezve hagyjuk kihűlni. Száraz, hűvös helyen tároljuk.

Összegezve

Végül is a pozitív érvek alapján könnyű belátni, hogy a csipkerózsával egy olyan természeti kincs került a kezünkbe, amit úgy kell kezelnünk, hogy fogyasztásával egy lépést tehetünk az egészségesebb emberi jövő felé. Felhasználása rendkívül sokrétű lehet, minden feldolgozható, környezetet szennyező mellékterméke nincs. A csipkebogyóból készített főzetek - azon túl, hogy élvezeti célokat szolgálnak - kedvezően befolyásolhatják a magas vérnyomást, a bélhurutot, az epe- és májzavarokat, és jó hatással vannak a légúti gyulladásos folyamatokra, valamint a tavaszi fáradtságra. A begyűjtött csipkebogyó felhasználási módja igen széles körű.
Termesztése egyszerű, szinte teljesen gépesíthető technológiája van. Olyan területek hasznosítására alkalmas, ahova más gyümölcsfajt nem tudunk telepíteni. Megélhetési forrást biztosíthatna az elmaradott régiók termelőinek.
Gyógyászati hatása miatt óriási a termék felvevő piaca. Világméretekben megfigyelhető tendencia a gyógyszerektől való menekülés a természetes gyógymódok felé, kihangsúlyozva a megelőzés szerepét. A kutatások bebizonyították, hogy a csipkebogyó C-vitamin-tartalma magasabb, mint a vadon termő gyümölcsök közül bármelyiké. Jellemző, hogy a közhiedelem a citromot tartja a C-vitaminban a leggazdagabbnak, pedig a csipkebogyó a citromnál tízszerte több C-vitamint tartalmaz. C-vitamin-tartalmán túl a csipkebogyó számtalan életfontosságú anyagot tartalmaz, 10-20%-ban cukrot, 3%-ban alma- és citromsavat, 10%-ban pektint, magnéziumot, kalciumot, különböző olajokat, karotint, nyomokban B-, K- és P-vitamint.

Rompos Csilla Rita