Apáti Krónika

[ 2010.01.10.] Karfiolpörkölt

1,4 kg friss, fehér karfiolt zöldjétől megszabadítva szedjünk szét rózsáira, folyó vízben mossuk meg, és vágjuk kisebb darabokra. A torzsáját vastagon hámozzuk meg, és felszeletelve ezt is adjuk hozzá. Egy diónyi vöröshagymát aprítsunk fel, és 1,3 dl olajon dinszteljük üvegesre. Rakjuk rá a feldarabolt karfiolt, öntsünk rá 0,5 dl vizet, keverjünk hozzá 1 kávéskanál fűszerpaprikát, ízlés szerint sózzuk és takaréklángon, fedő alatt pároljuk puhára.
Aki szereti a különleges ízeket, adhat hozzá egy kevés majoránnát, bazsalikomot vagy rozmaringot is. Időnként keverjük meg, nehogy leégjen. Ha nem elég puha, öntsünk alá még egy kis vizet, és pároljuk tovább.
A karfiolpörköltnek ezt az elkészítési módját sokan Hamis velőként ismerik. Aki ragaszkodik az eredeti változathoz, az a karfiollal együtt adjon a dinsztelt hagymához 4 db felszeletelt zöldpaprikát is. Amikor a paprika megpuhult tegyünk hozzá 2 db közepes méretű paradicsomot négyfelé vágva, és fedő alatt főzzük tovább, amíg a karfiol megpuhul. Most ne öntsünk alá vizet. Télen a zöldpaprika és a paradicsom 4 púpozott evőkanál lecsóval helyettesíthető. Végül az egészet süssük le zsírjára. Sokan tojást sem ütnek erre a pörköltre. Ez esetben csak 0,8 dl olajat használjunk hozzá. A lecsós változatot friss kenyérrel, saláta nélkül tálaljuk. Ezt az igen ízletes ételt télen is élvezhetjük, mert mind a megtisztított karfiol, mind a meghámozott és vékonyra gyalult uborka jól fagyasztható. Arra ügyeljünk, hogy csak a nyáron feldolgozott karfiolnak és uborkának van jó íze.
A karfiol kiválasztása során ügyeljünk arra, hogy a zöldjétől megfosztott kelvirág súlyának 1 kilógrammnak kell lennie. Télen a teljesen megtisztított mirelit karfiolból szintén 1 kilógrammot használjunk. A mirelit zöldséget fagyott állapotban tegyük az edénybe, és ne öntsünk hozzá vizet, mert a rajta levő zúzmara elegendő folyadékot ad a puhára pároláshoz. Teljesen puhára ne főzzük egyik zöldséget se, mert a zsírjára sütésnél is puhul, és a végén kása lesz belőle.
Amennyiben más zöldségből készítünk pörköltet, legyünk tekintettel arra, hogy mennyi levet enged. A karfiolhoz hasonlóan pároljuk, pl. az 1 centiméteres kockákra vágott karalábét vagy a pasztinákot, és a cukkínivel megegyező módon bánjunk a patisszonnal. A tökkel ne kísérletezzünk, mert sok levet enged, és főzelék lesz belőle.
Ízesítés szempontjából a karfiol igen kényes zöldség, így a fűszerezését kellő gonddal, mérsékelten végezzük. A cél az étel természetes ízének, zamatának feltárása és nem különféle mesterkedésekkel való átalakítása. A főzés során csak olyan fűszereket szabad alkalmazni, amelyek kiemelik a nyersanyag természetes aromáját és sohasem szabad annyit használni belőlük, hogy kiérződjön az ételből. Az az étel jó, amelynek a kóstolása során felséges ízharmóniát érzünk, de nem tudjuk megmondani, hogy ezt milyen fűszerek okozzák. A fűszerezést tehát mindig diszkréten kell végezni és hagyni kell, érvényesülni az egyes ételek sajátos zamatát. Az uniformizálás semmilyen téren sem vezet eredményre, tehát ne tegyük ételeinket intenzív fűszerezéssel egyforma ízűvé, hanem hagyjuk, hogy a természet változatosságából eredő sokféle aroma érvényre jusson a hőkezeléssel előállított táplálékunkban is.

Dezső Rita