Apáti Krónika

[ 2010.01.10.] Majdnem minden, ami pletyka

Sok történet, számtalan viszony és beszélgetés kell ahhoz, hogy ki-ki átlássa: az ő személyisége hogyan kötődik a környezetében burjánzó pletykákhoz. Mert valahogy mindenki kötődik: vagy hallgatja, vagy mondja, vagy róla szól. Aki elszántan tagadja, vagy elítéli, az a leggyanúsabb: valamiért neki különösen fontos a pletyka.
A pletykát sokan kötik a falusi élethez, ha a vidék kerül szóba, a jó levegő, a kerekes kút mellett szinte mindenkiben felrémlik a ház előtt a padon ülő pletykálkodó asszonyok képe. Nyilván ezért nem véletlen a jól ismert gyerekmondóka sem: "Juli néni, Kati néni, etye, petye, lepetye, üldögélnek a sarokban, jár a nyelvük mint a rokka, etye, petye, lepetye." De a rossz oldalán kívül bármilyen furcsa, haszna is volt a pletykának, mert telefon és egyéb modern eszközök híján többek között ezen az úton jöttek mentek a hírek a kisebb települések között. Emellett szórakoztató szerepe is volt, hiszen a jó kis "traccsolással" mindig el lehetett ütni az időt és beszélni munka közben is lehet.
Annak ellenére, hogy a régmúlt falvaiból mára egyre kevesebb van, hogy a kis településeken is szinte mindenhonnan kiszorította a televízió az esti közös beszélgetést, a fontos "ügyek" azonnali megtárgyalását, még mindig él a pletyka, nem is akárhogy.
A pletyka eszerint se nem rossz, se nem jó, hanem egy univerzális, viszont fajra specifikus kulturális jelenség, kommunikációs hajlam. Továbbításának módja mindenekelőtt szóbeli, az írásbeliség csak egy bizonyos állapotát tudja megragadni. Az ismétlődő továbbadás következménye a tömörítés és az egyedi részletek hozzáadása. A történet központja mindig egyszerű, de a pletyka erejét váratlansága adja.
A pletyka olyan értékváltó jelenség, mint a tűz: decemberben a kandalló mellett jólesik, a szántóföldön vagy a nádtetőn rémisztő jelenség. Túlzásba azért nem kell vinni, de tiltani sem érdemes, mert a pletyka minden emberi közösségre jellemző - azokra is, amelyek tiltják. Nem rágalom, nem intrika, nem manipuláció: ezekhez egy ember eltökélt szándéka szükséges, a pletyka pedig a teljes közösség "kommunikációs terméke".
A pletykálás nem tanulható, sőt a hajlam sem elég önmagában. Nem lehet megmondani, melyik életszakaszban dől el, hogy valakiből kimondottan pletykás személyiség lesz, vagy fecsegő, esetleg hallgatag. Valószínűleg meghatározott élettani fejlődési fok kell a pletykálás kialakulásához. A pletyka és az árulkodás aktusa 6-10 éves korban még nehezen választható szét, előtte pedig a kisgyerek inkább kikotyog, elszól egyes dolgokat. A pletykahajlam kialakulása valahol 2-3 éves korban kezdődik, amikor a felnőttek figyelnek arra, hogy a mellettük játszogató kicsi vajon érti-e, amiről beszélnek - s vajon továbbadja-e? Ez a folyamat úgy 8-11 éves korig tart, amikor a gyerekek már általában elhallgatnak, ha beszélgetésük közben felnőtt ér a közelükbe.
De mi is a szakirodalomi meghatározása? "A pletyka ismerhető szereplőkről szóló nem publikus információ, melynek legfőbb attribútuma a terjedés. A pletykák összessége olyan információhalmaz, amely minden pillanatban fölülírja önmagát. A pletykálás az emberi faj egészére jellemző, kisebb közösségekben kialakuló, polihierarchikus szerveződésű kommunikációs hajlam."

Evolúciós vonatkozások

A pletyka és terjedése -mint információátvitel- alkalmas lehet a közösség határainak kijelölésére, nem véletlen, hogy a szociometriák egyik alapkérdése is erre vonatkozik. (Mérei)
Objektív feltételként meghatározhatjuk a következőket: egy természetes csoport, és azon belül a többé-kevésbé kölcsönös bizalom, az azonos helyzetmegítélés, az azonos érték- és érdekrendszer, valamint az információk visszacsatolásának lehetősége.
Nem ismerünk olyan társadalmat, amelyben ne létezne pletyka. Az emberek mindenhol és minden időben többnyire kíváncsiak voltak másokra, mások életére. Érdekes ellentét rajzolódik ki akkor, ha mindezt szembe állítjuk a mindenkori vallások azon igyekezetével, hogy a pletykát kiszorítsák, tiltsák, bár igyekezetük általában eredmény nélkül marad. Lorenz "veleszületett jogérzetéhez" hasonlítva Szvetelszky "pletykaösztönről" beszél, mely szerint a pletykára való érzékünk velünk született lenne és kultúráktól függetlenül rögzített alapszerkezetet hozna létre. A megvalósuló pletykában keverednének a veleszületett és az egyedi tanulás útján szerzett elemek.
A pletykában a legnehezebb a módszertani megfoghatatlanság. A pletyka, definíció szerint, állandóan változik, alkalomtól, résztvevőktől függően. Interaktív tevékenység, magára pletykára -újragenerálás, elmesélés közben- is visszahat a reakció. Két különböző mesélő története közötti különbségekre Sperber fertőzési modellje adhat modellt, mely szerint a mentális és nyilvános reprezentációk közötti értelmezések szükségszerűen megváltoztatják a reprezentációt. Így tehát rögzíteni kéne az összes változatot és az összes reakciót, amely előfordult az adott pletyka történetében. A hiba ott csúszik a rendszerbe, hogy magával a megfigyeléssel torzítjuk az adatokat: a megfigyelés ténye megváltoztatja a történetet és a reakciókat is.

Történetiség

A pletykatörténet vizsgálatakor az anyag hiánya a legelső probléma. Néhány kivételtől eltekintve nem a mindenkori pletykákat tartották az utókor számára feljegyzendő információnak. A pletyka régóta van és sosem tartották üdvözlendőnek. Az olyan időkben azonban, amikor kevés az információ, az emberek kénytelenek a pletykákra mint megbízható forrásokra támaszkodni. Az elmúlt századokban az információ közvetítését többnyire az utazók, a kereskedők, a vándorló iparosok, a mesterlegények, diákok, zarándokok, csavargók és természetesen a vándorénekesek oldották meg. Jellegzetes helyszínek, pletykaszínpadok a kereszteződések, a kocsma, a templom, a pékség vagy akár a temető is, a nők számára pedig a piac, a kút, a fonó vagy a folyóparton a mosásra alkalmas helyek valamint az ún. pletykatornác és pletykapad voltak, ezt mára leginkább a játszótér váltotta fel a nagyvárosokban, de a lényeges elem a mikroklíma.
A pletyka keletkezése feltehetően a megfelelő létszámú és életmódú emberi közösség létrejöttétől van. Szükséges hozzá a megfelelő emlékezet, az individuumokként kezelés és a társra való kíváncsiság.
Barkow: A pletyka keletkezését a pleisztocén korra teszi (nagyjából a mimetikus kultúrához köti). Elmélete szerint evolúciós előnyt jelentett, ha az egyén ismerete kiterjedt a társ pillanatnyi állapotára és ebben segíthetett a minél több információ begyűjtése a társról, azaz a pletyka. A társ felismeréséhez szerinte az arc, a hang és a találkozás szolgáltatta az alapot, ezért lennénk kíváncsiak a mai sztárok életére.
Dunbar: bár magához a pletykálás aktusához három emberre van szükség (mesélő, hallgató, tárgy), a "kurkászó beszélgetés" 140 fő alatti csoportnál nem jelent szelekciós előnyt. Ennél a létszámnál (amelynek növekedése az agyméret növekedésével egybeesik) már túlságosan költséges a kurkászás (amely a majmok egyik legjellemzőbb szociális aktusa), ezért léphet helyébe a beszélgetés egy intim formája. Ez lehetővé teszi, hogy egyszerre több társsal erősítsük meg szociális kapcsolatainkat, illetve „dologtalan” kezünkkel valami egészen mást vigyünk véghez.
A pletyka keletkezése feltételezi az információs jelenidejűség megszűnését, hiszen annak visszaállítására törekszik azzal, hogy nem tudott dolgokat közöl.
Az elmélet hátránya Szvetelszky álláspontja szerint, hogy a fecsegés és a pletyka közti különbségeket elmossa.

A pletyka társas jellege

A pletyka természetes környezete minden kétséget kizáróan a csoport, ezen túlmenően a csoportközi kölcsönhatások és azok összegződése miatt a társadalom. Minden pletyka az ön- és társismeret elmélyítéséhez is hozzásegít: egyrészt a pletyka szereplői közül a mesélőről tudhatunk meg a legtöbbet, másrészt az énkép kialakulását nagyban befolyásolja a társakban rólunk kialakult kép. A pletyka egyik legfontosabb funkciója a gondolatok és a valóság közti visszacsatolás megvalósítása. (Fontos tudnom, hogy beszélgetőtársam hasonlóképp gondolkodik-e, mint én.)
A pletyka közben fogalmazódnak meg a csoport normái. A kibeszélésekben alakul ki és mutatkozik meg a csoport értékrendje, így a csoportorganizmus gondolkodási folyamataként jellemezhető. Tekinthető a szocializáció egy fontos eszközének, melynek során a csoportra értelmezési keretet sajátítjuk el. Mechanizmusa az empátiára épül: a történet felfogásán túl minden lényeges részét meg is kell értenünk, amihez szükséges a beleélés képessége. Büntetőeszközként is működhet: bizonyos pletykák stigmatizálhatnak, társas elutasításhoz vezethetnek.
A pletyka - tudásjellegénél fogva - nagyobb bejóslóerőt biztosít ismerőjének. Épp ezért hatalmat is jelent, tehát meghatározó szerepe van a dominanciaviszonyok megjelölésében. Épp ez adja hajtóerejét: a pletykálás szándéka mögött a szociális háló kapcsolatainak gyengítése vagy erősítése rejlik.

Miért jó pletykálni?

A cselekvés konkrét, azonnali megerősítése a társak reakcióján alapul: a pletyka hatása megmutatkozik kommunikációjukban, amely növeli a mesélő önértékelését, hiszen kompetensnek mutatkozott egy társas szituációban. A hallgató a jó pletyka által nyújtott katarzison túl élvezheti az információátadásban rejlő bizalmat. Biológiailag determinált szükséget is kielégít, amely a közösség hálózatszerűségének korai felismerésén alapul.
Analitikus szempontból is találhatunk érvet a pletyka mellett: a bűnbakképzés során a kibeszélt személyre kivetítünk saját magunkban talált bűnös vágyakat, amelyektől ily módon megszabadulva már lényegesen pozitívabbnak láthatjuk énképünket.
A pletykálás olyan kommunikációs tevékenység, amit ritkán előz meg közvetlenül rávonatkozó gondolkodás, vagy egyáltalán, bárminemű gondolkodás. Ennek feloldása esetleg a tudattalan pletykakészítés lehet. A társas megerősítés vágya sarkallja a mesélőt, hogy újat mondhasson, akár a valóság eltorzításával is. Fontos kitétel, hogy ezekből a torzításokból a mesélőnek ne származzék közvetlen haszna, mert akkor már nem pletykáról beszélünk.

Pletykatípusok

Egy kis falunak ugyanúgy megvannak a jellegzetes pletykái, mint egy nagyvállalatnak. A több tucat pletykatípus közül a magyar társadalomban a legelterjedtebbek közé tartozik a gyógypletyka és a portrépletyka.
A gyógypletyka nem mindig hat az újdonság erejével, viszont adandó alkalommal elő lehet rántani. Ez az alkalom pedig a panaszkodás, amikor az érzelgős vigasznál egy időzített gyógypletyka sokkal üdvösebben hathat. Ha valakit elhagytak, kutassunk addig emlékezetünkben, amíg eszünkbe nem ötlik egy példa valakiről, akit még jobban elhagytak: kevesebb pénzzel vagy kevesebb pénzért, egy csúnyább vagy butább másikért, sokkal hosszabb idő és sokkal rövidebb búcsú után. Akit kirúgnak a munkahelyéről, annak példálózhatunk azokkal, akiket évek óta fel sem vettek sehova, emezeknek pedig a megátalkodottakkal, akik meg sem próbálják, hogy munkához jussanak.
A portrépletyka (muszáj elmondanom) mindig alapvetően hármas tagozódású, váza az arisztotelészi én-te-ő háromszög: aki mondja, aki hallja, és akiről szól. "Kibeszélés" szavunk jól határozza meg ezt a kommunikációs aktust, mellesleg, a "kiteregetés" kifejezéshez igen könnyen asszociálható a szennyes fogalma. A következő mondat a legbiztosabb jele, hogy portrépletyka következik: muszáj elmondanom, mit gondolok róla. Sajátos a portrépletyka, ha két, korábban jó viszonyt ápoló ember valami kapcsán egymás haragosává válik, és viszonyuk megszakad. Ám ettől függetlenül a közös ismerősöktől még sokáig érdeklődnek a másikról, és kapva kapnak minden olyan híren, amely az ellenszenvet táplálhatja. Van, akit szidni is jó, dicsérni is. Ez nem azt jelenti, hogy az illető jó vagy rossz, hanem hogy önmagában is izgalmas, összetett személyiség, és nem csak azért, mert jó vagy rossz színben tüntethető fel.

Gyorsan kideríthető a pletyka forrása

Nem minden pletyka káros. A probléma akkor áll fenn, ha a magánéletben turkálnak, például a szexuális életre vonatkozóan tesznek valótlan megjegyzéseket, „összehozzák” a dolgozót a főnökkel. Az ilyen rosszindulatú feltételezések pokollá tehetik a munkavállaló életét, akár felmondáshoz is vezethetnek. Bár sok esetben épp ez is a cél.
Mit tud tenni abban az esetben, ha mindezek ellenére különböző rossz indulatú pletykák kezdenek el terjedni? Elengedheti az egészet a füle mellett, ha nem akar sok energiát az ügyre pazarolni. Ha azonban abszurd sztorikat hall önmagáról, akkor jobb, ha elkezd foglalkozni az üggyel. Először is derítse ki, hogy ki kezdte el terjeszteni a pletykát. Bizonyosan nem lesz túl nehéz, erről ugyanis szívesen nyilatkoznak a kollégák, ha másért nem, akkor azért, hogy saját felelősségüket eltusolják az ügyben. Miután megtalálta az illetőt, tanácsos egy négyszemközti beszélgetés során rákérdezni tőle a szóbeszéd terjesztésének okaira. Vélhetően a kolléga zavarba jön, és sűrű bocsánatkérések közepette megmagyarázza a dolgot és befejezi a pletykálkodást. Ha mégsem így történik, sőt, egyre komolyabbá válik a helyzet, akkor érdemes ismét megkeresni az illetőt, végső esetben pedig tanácsos leülnie a vezetővel és megbeszélni vele a problémát. Ha ez sem segít, akkor viszont ajánlott megfontolni a munkahelyváltást.
A szóbeszédek elterjedése ellen sok mindent nem lehet tenni. A harsány viselkedés semmiképp nem ajánlott, de nem jó taktika a túlzott visszahúzódás sem. Az állandóan a középpontban lévő munkatársról rengeteget beszélnek, az örökké csendben gubbasztó kolléga viselkedése pedig találgatásokra adhat okot, amiből igen extrém szóbeszédek kerekedhetnek. A magánélet túlzott kiteregetése szintén nem tanácsos. Az információk könnyen elferdítve, nem az eredeti állapotukban juthatnak tovább, és már kész is a baj. Azoknak a fiatal munkatársaknak különösen ügyelni kell önmagukra, akik konzervatívabb, idősebb dolgozók között végzik feladataikat. Lehet, hogy a barátaik egy vállrántással reagálnak történeteikre, a korosodó kollégák azonban megbotránkozhatnak rajta, és egy-két nap múlva már egészen másként adhatják elő a hallottakat.

Mi visz rá a pletykára?

A pletykafészket a külső és belső jutalom élteti. A frissen elhangzott pletyka jutalma a meglepődés nyílt vagy leplezni próbált kifejeződése a hallgatóság körében. Figyeljük csak meg, hogy milyen elégedettség terül el gyakran a közlő arcán, ha azt könyvelheti el, hogy sikerült újat mondania! Jutalomnak számít az az érzés is, hogy egy kicsit változtatok a világ folyásán, ha csak annyival is, hogy valakinek a tudomására hozok valamit, aminek az ismerete befolyásolhatja az életét. 

Férfi pletyka

Hiába is tiltakoznak, bizony, a férfiak is pletykásak. Margaret Thatcher mondta egyszer: "Ha valamit el akarsz híresztelni, szólj egy férfinak! Ha valamit el akarsz intézni, szólj egy nőnek!" A hírek, érdekes adalékok ugyanúgy izgatják, érdeklik a férfiakat is, a nemek közti különbség abban nyilvánul meg inkább, hogy a nők több időt szánnak a téma feszegetésére, boncolgatására. A pletykálkodás-cseverészés egyébként a közvéleménnyel ellentétben nemcsak a nőkre jellemző. Az információáramoltatás nemtől független jelenség. A kutatási eredmények szerint a rengeteg információ okozta feszültség csak úgy enyhíthető, ha azokat megosztjuk mással. Így tehát ez nemtől függetlenül egy természetes igény egy olyan közegben, ahol munkája során nap mint nap rengeteg információhoz jutnak a dolgozók. A legújabb kutatások szerint a pletyka, mely hagyományosan a nők felségterületének számított, legalább annyira jellemzi a férfiakat is, sőt: a férfiak jóval nagyobb örömöt lelnek mások durva befeketítésében, és nem egyszerűen csak információkat cserélnek. A University of Virginia kutatói szerint igaz ugyan, hogy a férfiak interperszonális kapcsolathálózata kevésbé kiterjedt, mint a nőké, viszont ezeknek a kapcsolatoknak ugyanannyi százalékát töltik ki pletykával, mint a nők. Mint azt Holly Hom pszichológus doktorandusz hallgató elmondta, az új kutatási eredmény 51 hallgató egy héten keresztül vezetett naplóján alapul: a hallgatóknak ebbe minden olyan interakciót fel kellett jegyezniük, mely több, mint tíz percig tartott. A kutatásból az is kiderült, hogy a férfiak más okból pletykálnak, mint a nők: hogy erősebbnek, népszerűbbnek érezzék magukat, és úgy gondolják, hogy így közelebb kerülhetnek barátaikhoz - ezekért a célokért pedig több mindenre is kaphatók, mint a nők.

Hasznos csevej

Megered a szó, ahol nők jönnek össze - tartja a régi római mondás. Mivel egyes feltételezések szerint a nők általában többet beszélnek, mint a férfiak, többet, sőt jobban is pletykálnak náluk. Ez pedig bizonyítottan hasznos az egész társadalom számára: az úgynevezett gyenge kötések, távolabbi kapcsolatok ápolásával - és ennek a pletyka is a része - támogatják az együttműködést. Az elmúlt években egyre több, nemzetközileg is elismert kutatás tárja fel a pletykálás egyéb jótékony hatását: tudományos eredményekkel alátámasztott tény, hogy segít a stressz kezelésében, és komoly rekreációs ereje van. Közvetett hatása ennél sokkal nagyobb: támogatja a baráti kör megtartását, az információk sokaságának folyamatos adagolásával pedig segít frissen tartani az emlékezetet. Teret ad a sokféleség megismerésének, annak, hogy mögé lássunk az "ahány ház, annyi szokás" mondás igazának - s ha szükségünk van rá, akár tanulhassunk is belőle. A pletykálkodás sok munkahelyen a mindennapok része. Suttognak a vezető ügyes-bajos dolgairól, és sok esetben a munkatársakról is. Különösen igaz ez azokra a vállalatokra, ahol nem túl feszített a munkatempó és a főnök is beszáll a "versenybe".

Munkahelyi pletyka

A munkahelyi pletykálkodás nem szükségszerűen rossz dolog. Kutatók szerint egy vállalat, intézmény imázsa sokkal inkább kerekedik ki abból, hogy miről pletykálnak a folyosón, mintsem a hivatalos közlésekből. Napjainkra a pletykálkodás munkahelyi rehabilitációja elérte csúcspontját. Brit karrierkutatók szerint a pletykálkodás jobb teljesítményre ösztönözheti a dolgozókat: javítja a közérzetet, és segíthet fokozni a kreativitást. A közös sutyorgás, az értesülések megosztása azt az érzést erősíti, hogy tagjai vagyunk a kollektívának, összetartozunk, közösek az érdekeink.
A jó pletykálkodás már-már művészet főleg a mai semmire sem ráérő világban alaposságot követel, teljes embert kíván, érettséget, nagy empátiát, kiváló kommunikációs készséget. Szvetelszky Zsuzsanna a pletykát egyenesen társadalom- és kultúraformáló tevékenységnek írja le, sőt az egyik legősibb viselkedésformának, mintegy a társas lény alapvetően közösségformáló ösztönének, biológiai funkciónak tételezi.

Az irányított pletyka előnyei és hátrányai

A pletykálkodás további előnye, hogy bizonyos, szakmai szempontból fontos értesülések a hivatalos utat megelőzően juthatnak el hozzánk, ezzel sokszor helyzeti előnyhöz juttatva minket. Időben megtudhatjuk, kit léptetnek elő, lesznek-e leépítések, távollétünkben hogyan nyilatkoznak feletteseink a munkánkról.
A pletykák tanulmányozása és a belőlük leszűrhető tanulságok az adott vállalatra vonatkozóan azonban csak egyik részét képezik a pletykológiának. A másik, nem kevésbé fontos rész az irányított pletyka tudományos megalapozása. Ez utóbbi természetesen fentről indul és valamilyen vállalati cél megvalósításának szolgálatában áll, de, mint ahogy erre felhívják a figyelmet a téma tudorai, óvatosan kell vele bánni, mert visszafelé sülhet el.

A munkahelyi pszihoterror (mobbing) és a pletyka

Sokan összetévesztik a pletykát a munkahelyeken tapasztalható módszeres kicsinálással, a mobbinggal. Pedig a kettő nem ugyanaz. Amíg a mobbing (munkahelyi pszihoterror) a pszichikai nyomásgyakorlás egyik eszköze és így a rágalomhoz áll közel, a pletyka nem feltétlenül jelent rágalmazást. Tipikus munkahelyi mobbing például a hírbe hozott alkalmazott túlórára kényszerítése - a határidős feladatok késői kiosztásával, a nem-teljesítés esetére szóló kemény szankciók kilátásba helyezésével. A profi mobbingolók egyik alfaja a "mosolygó gyilkos", aki a nyílt lelki nyomásgyakorlást élvezettel kapcsolja össze a pajtáskodó, viccelődő stílussal. A pletyka és a mobbing közötti fő különbség, hogy a pletyka valamit fenn akar tartani, a mobbing valamit meg akar semmisíteni. A mobbing tehát olyan munkahelyi vagy egyéb intézményi (például iskolai) konfliktusokból létrejövő és tovább burjánzó pszichoterror, amelyből tudatos vagy nem tudatos jogsértések származhatnak.

A hírnév előfutára

A pletyka rossz híre ellenére sokszor mégis érték - főleg a sztárok világában. Aki pedig az ismertségéből, népszerűségéből él - mert ma sokszor nem az kapja meg az ígéretes film főszerepét, aki a legalkalmasabb rá, hanem az, aki biztos, hogy hatalmas nézettséget hoz a filmnek, az alkotóknak - annak különösen fontos, ne tűnjön el a nézők szeme elől.
Márpedig a népszerűség elérésének egyik legjobb eszköze a pletyka: akiről sok mindent lehet tudni, akinek nem marad rejtve a magánélete, akinek a fényképe minden héten benne van az újságban, az jóval kedveltebb a rajongók körében, mint akit titokzatosság övez.
Sokszor az sem számít, hogy mi az éppen aktuális híresztelés, a lényeg, hogy a sztár reflektorfényben legyen. Éppen ezért nem véletlen, hogy sok híresség hajlandó fizetni is azért, hogy egy-egy népszerű újság címlapjára kerüljön, így biztosítva azt, hogy folyamatosan a közönség szeme előtt legyen.

Összegezve

Napjainkban szinte nem léteznek titkok. A műholdak segítségével megfigyelhetik magánéletünket, és a média mindent megtesz azért, hogy a szenzációra éhes fogyasztóknak naponta új meg új érdekességekkel szolgáljon. A családi élet sem olyan zárt már, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt és az iskolában is sokkal többet tudunk egymás magánéletéről, mint kellene. Az összetett és a sokrétű jelenségének elemzésében számos tudományág – az etológia
a pszichológia, a szociológia, a filozófia, a nyelvészet - egyaránt érdekelt.
Az emberek társadalmi lények, és természetesen beszélgetnek az őket érdeklő dolgokról. Munkahelyen ez magában foglalja, hogy mi történik ott (kit léptettek elő, kit küldtek el, és miért), valamint a személyes ügyeket (ki kivel randevúzott). Ily módon a pletykálkodás társadalmi összetartó erőt jelent és lehetővé teszi, hogy az alkalmazottak hangot adjanak reményeiknek, félelmeiknek, a munkahelyi és személyes események iránti érdeklődésüknek.
A pletyka aktivitásának foka nagymértékben függ attól, hogy a tárgya mennyire fontos a terjesztő és a hallgató számára, és hogy a tények mennyire zavarosak. A hivatali fecsegés akkor alakul ki, amikor a pillanatnyi helyzet bizonytalanabb, mint az alkalmazottak szeretnék, vagy amikor a téma nagyon fontos mind a fecsegő mind a befogadó számára.
A vezetőknek ügyesen kell bánni a pletykákkal, lehetővé téve, hogy a gépezet folyamatosan működjön, ami az alkalmazottak gondjainak eloszlatásához vezet. De ellenőrizniük kell a híreszteléseket, ha fennáll a veszélye, hogy valakit sértenek, vagy ártanak egy személy vagy a vállalat hírnevének. Közölniük kell az alkalmazottakkal, hogy a rosszindulatú pletyka elfogadhatatlan, és közvetlenül szembe kell szállni a megrögzött vétkesekkel. Ha tudomásukra jut, hogy valaki veszélyes, szándékos híreszteléseket terjeszt, meg kell találni a hírforrást és szembeszállni vele, összegyűjtve az érintetteket, hogy felmérjék a kárt és korrigálják a helyzetet.
A kutatások szerint az emberek 75%-a saját bevallása szerint pletykál. Az is bizonyított tény, hogy a pletyka önmagában nem ártalmas. Sőt, sokszor elősegíti a munkát. Természetesen itt nem a rosszindulatú rémhírterjesztésre kell gondolni, nem is az emberek lejáratására, módszeres kicsinálására. Ez két merőben eltérő dolog. Elképzelhető, hogy bántó, esetleg még zavarba ejtő is, ami rólunk terjed, de azért azt tudni kell, hogy nem azért születik, hogy ezzel megkeserítsék az életünket. Csupán arról van szó, hogy ezekkel a kis hírfoszlányokkal kívánják az emberek feldobni a mindennapjaikat. Mindenki tudja saját magáról, hogy közel nem olyan izgalmas egy távoli ismeretlen életét kielemezni, mint pl. a szomszéd irodában dolgozó, mindig egyedül ebédelő, fiatal, jóképű "srácét" vagy "csajét".
Az információs társadalomban számolnunk kell a pletyka visszaszorulásával, mert "elvész a pletyka ott, ahol minden információ”. A pletyka riválisai - a televízió, az internetes kommunikáció - egyre több időnket foglalják le, s mindeközben visszaszorul a társasági élet, a "borozások", a kiadós traccspartik, és szép lassan nem lesz hol, mikor, kivel pletykálni. S ez bizony elkeserítő perspektíva. Már csak azért is, mert a pletykások kíváncsi emberek, többnyire nyitottak, rugalmasak, s amit megtudnak a másikról, szeretnék el is mondani.
Konklúzió: a pletyka nem azonos a rágalommal, a szapulással, az intrikával, miként nem helyes egy kalap alá venni a gonosz hazudozással, a rémhírrel, a befeketítéssel sem. Sok más mellett azt is megtudjuk, hogy csupasz hírből, száraz adatokból még a legjobb pletykás sem tud igazán élvezetes terméket előállítani kölcsönös bizalom nélkül. Meg azt is: "a pletykás olyan személy, aki akkor is enged a pletyka csábításának, ha közvetlen haszna nem származik belőle". Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy "a pletyka fegyver, amely ölni is tud", amiképpen számos irodalmi és köznépi példa bizonyítja. A pletyka, mint kommunikáció rendkívül. Mivel a pletykát nem lehet kiirtani, legfontosabb a hatékony ápolása, kezelése, és nyesegetése.