Apáti Krónika

[ 2010.01.20.] Prof. Dr. Biró Borbála interjú

Közel 300 publikációt írt, de mégsem újságíró. Az első olyan tanár, aki a Dunaújvárosi Főiskola oktatójaként kapta meg az egyetemi tanári kinevezést. Prof. Dr. Biró Borbála több tudományos fokozat birtokosa, hazai és nemzetközi kutatási projektek témavezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében (MTA TAKI) a talaj-növény-mikróba-klíma rendszerek vizsgálatával foglalkozó specifikus "Rhizobiológiai Kutatórészleg" létrehozója. Főiskolánkon a Talajvédelem és a Környezetvédelem tárgyakat oktatja. Az Európai Unió "Soil-CAMera" és a Dunaújvárosi Főiskolán megvalósuló, hazai TÁMOP projektekhez kapcsolódva a talajszennyezések monitorozásának és helyreállításának a kutatási témájában TDK-, szak- és diploma-dolgozósok munkáját is irányítja.

A tanárnő több tudományos fokozattal is rendelkezik, hivatalosan hogyan szólíthatjuk meg? (Nálunk azért tanárnő, mert minket tanít.)
Nagy örömmel és köszönettel fogadom a "Tanárnő" megszólítást. Az más kérdés, hogy hivatalosan a "Professzor" megszólítást is megszolgáltam; de ezt nem igénylem, a professzionalitást inkább a munkám minőségében szeretném felmutatni.

Tanárnő, mikor döntötte el, hogy ezen a pályán szeretne dolgozni? Gyerekkori álma volt ez a hivatás és tudatosan készült rá, vagy egyszerűen így hozta az élet?
Manapság könnyen születnek „csillagok” a hirtelen felismert "tehetség" vagy szerencse alapján is, de az én pályámra csak tudatos és célratörő, folyamatos munkával lehet kerülni. Már hetedikes általános iskolás koromban mikrobiológus akartam lenni, amiről a szüleim akkor azt sem tudták, hogy mi fán terem. A tanáraim javaslatára azért megkaptam tőlük életem első kezdetleges mikroszkópját, ami a továbbiakban egyértelművé tette a sorsomat.

Volt valaki a környezetében, aki hasonló munkakörben tevékenykedett?
Nem volt ilyen, de agrármérnök édesapám már 10 éves koromtól rendszeresen elém rakta az "Élet és Tudomány" folyóiratokat és azokból szerettem meg a mikrovilágot az iskolai tanulmányokon túl. Egyik alkalommal áztatott szénát kellett vinnünk az iskolába, hogy a parányi papucsállatkák mozgását megfigyelhessük. Édesanyám a konyhaablakban tartott levet sárga színe miatt teának nézte, amit majdnem felhörpintett. Keservesen kifakadt, hogy ha "100 lánya lenne, sem adná mikrobiológusnak", de én (talán ezért is) még inkább kedvet kaptam. Persze ezt a bizonyos mondatot még igen sokszor emlegette a pályám során, akkor is, amikor a gyerekeimet is hátra (Őrá) hagyva konferenciákra, tanulmányutakra kellett "szaladnom".

Érettségi után milyen iskolát, iskolákat kell elvégeznie annak, aki (mikro)biológus akar lenni vagy a "Rhizobiológiai" kutatólaboratóriumban szeretne dolgozni? A tanárnő milyen intézményekben tanult?
A biológus, azaz a "szárazföldi (terresztris) ökológus" képesítést az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetemen szereztem meg Debrecenben és az egyetemi doktori (PhD) fokozatot is további 2 év alatt kaptam meg ott. De már elsős egyetemista koromtól TDK-ztam és az iskolai szüneteimet rendre Budapesten, a TAKI-ban töltöttem, ahol napközben talaj- és növénymintákat daráltam az úti- és megélhetési költségeim fedezésére, este és hétvégeken pedig "végre" a kísérletekkel is foglalkozhattam. A Rhizobiológia, Rhizoökológia, Rhizotechnológia a Talajbiológiának olyan specifikus ágai, amelyek a növényi gyökérrendszerben található élőlényekkel, az azokra ható környezeti tényezőkkel és az irányított alkalmazásukkal foglalkozik. A "vissza a gyökerekhez" szemlélet, az értékek tisztelete, a biztos alapokon nyugvó előretekintés és építkezés igen stabil és megbízható eredményeket adó irányt jelent (jelenthet) és nem csak a szakmai munkámban.

Kutatási területe a talaj- és környezetvédelmi mikrobiológia, ehhez kapcsolódva a talajminőség kimutatási lehetőségei és a talajjavítás módszerei, különösen a növénnyel együtt (is) alkalmazható mikrobiális oltóanyagok technológiái. Ezeken keresztül ismertetne egy kutatási folyamatot?
A kutatási folyamat általában pályázatok írásával kezdődik. Ehhez meg kell találni a támogatói hátteret, ami lehet hazai (pl. az Országos Tudományos Kutatási Alap, az OTKA), vagy az Európai Unió valamelyik keretprogramja (Kp-je). Jelenleg a Kp-7 "Soil-CAMera" projektjében 8 Európai kutatólaboratóriummal közösen a Norvégiai Oslo repülőterének a szennyezett talajait vizsgáljuk. A repülőgépek és a repülőtér jégmentesítésére nagy mennyiségű szerves (szennyező)anyagot (etilén- és propilén-glikolt) szórnak ki, ami veszélyezteti a talajokat és a talajvizeket, ezáltal az emberi és a környezet-egészséget. Ezeknek a szennyezőanyagoknak, valamint a hajtó- és vivőanyagoknak (kerozinnak) a terjedését, hatásait vizsgáljuk a legkorszerűbb talajfizikai, -kémiai és –biológiai módszerekkel. A mi feladatunk a szennyezőanyagok lebonthatóságának (degradációjának) a gyorsítása, amihez rendszeresen kapunk talajmintákat a területről. A talajokból olyan hasznos mikroszervezeteket (pl. Pseudomonas baktériumokat) izolálunk, amelyek képesek akár 4 oC-on is elbontani a szennyeződéseket. Vizsgáljuk, hogy milyen módon javíthatjuk a folyamatot esetleg segédtápanyagok (nitrogén, foszfor, szénhidrátok) bevitelével. A felszaporított szervezetekkel és a megfelelő technológiai módszerekkel a szennyezések kivédését vagy kontroll alatt tartását kívánjuk elérni. A laboratóriumi (in vitro) eljárásokat ezért az ún. "mikrokozmosz" kísérletek, majd a kisparcellás és a nagyüzemi eljárások kidolgozása követi. Az eredményeket aztán konferenciákon ismertetjük, hazai és nemzetközi szaklapokban tesszük közzé, vagy szabványok, szabadalmak részeit képezhetik a gyakorlati alkalmazást segítve. Ebben a folyamatban minden résztvevőnek megvan a saját feladata és akár a diákok által kimunkált részfeladatokra is igen nagy szükség van.

Ezek alapján óhatatlanul merül fel a kérdés, hogy vajon az ilyen nemzetközi programokban nehezebb-e tevékenykedni vagy a hazaiakban? Esetleg mindez a kutatás témájától függ?
A hazai és a nemzetközi projektek is azonos odafigyelést és egyaránt felelős szakmai kísérleti tevékenységet igényelnek. A különbséget inkább a kommunikáció nehezebb volta és a kísérleti anyagok begyűjtése, mozgatása jelenti az országok között. A nemzetközi projektek általában a távolságok miatt költségesebbek, de előnyt jelent a nemzetközi szintű, korszerű tudományos és technikai lehetőségek hatékonyabb kihasználása. Az országok (nemzetek) és a tudományterületek közötti együttműködést az eltérő társadalmi, szociális és klimatikus körülmények is indokolják. Az EU tagországai közötti "horizontális" programok az "egy nyelven beszélést", a tudományterületek közötti hidak kiépítése pedig az innovációs folyamatokat segítik. Az EU-6-os keretprogram "Horizontal-HYG" (www.ecn.nl/horizontal) projektjében például olyan európai szabványok születhettek, amelyekkel az élelmiszer-minőség és biztonság, azaz a potenciális humánpatogén kórokozók kimutatása a talajokból, trágyákból, egységesen megvalósítható.
Filtrációs módszerrel mutathatók ki az Escherichia coli potenciális kórokozó baktérium zöld színű fényes telepei a kommunális szennyvíziszapokkal kezelt talajból (2-es minta). Az EU-KP 6 "Horizontal-HYG" projektjének a Közép-Európai Szabványügyi Testület (CEN) által elfogadott (validált) szabvány-módszere.

Több tevékenység mellett egy még korábbi, EU-Kp-5-ös projekt hazai vezetése is az ön nevéhez fűződik. Miként került be ennek a pályázatnak a munkafolyamatába és mi volt a feladatuk?
Az Európai Unió 5-ös keretprogramjában még nem a szennyezőanyagokat, hanem a talajok ún. "természetes" degradációját vizsgáltuk. A hazai szikes talajok milyensége, a szikesség mértéke igen változatos formában jelenik meg a németországi leginkább csak egyféle "szulfátos" szikesekkel összehasonlítva. Az EU "MYCOREM" projektje bizonyította be a közreműködésünkkel, hogy nem a szikes sók milyensége, hanem a mennyiségük és a hatóidő az a tényező, ami károsan befolyásolja a talajok élővilágát, de a szikességet elviselő (adaptált) mikorrhiza (Glomus geosporum) gombákkal eredményes növénytermesztés valósítható meg.
A kutatási lehetőséget az EU együttműködést segítő, úgynevezett COST („Coperation Of Science and Technology) programja szervezte. Ezek az akciók számos kutatási profilt felvállalnak egy nemzetközi irányító testület ("Management Comittee", MC) koordinálásával. A programokba egy 1 éves angliai "Royal Society"” ösztöndíj elnyerése után, 1991-ben kapcsolódtam be. Azóta számos akciónál (pl. mikrobiális oltóanyagok, mikorrhiza technológia, fitotechnológiák, növénytáplálás...stb.) voltam és vagyok MC tag.

Az oktatási feladatot is nagyon fontosnak ítéli meg. Ez késztette a tudás átadására is?
Igen ez így van, de a dolog egy véletlen folytán alakult ki. Az oktatásban rejlő lehetőségekre egy nyári gyakornokos hallgató világított rá, akinek feladatául a kinőtt baktérium-telepek leszámolását adtam. Ő nem szakember lévén, "ártatlanul" kérdezte meg, hogy a kicsiket vagy a nagyokat számolja-e le? Akkor jöttünk rá, hogy valóban az egységesnek hitt lemezen a mikroorganizmusok szaporodását (a telepek méretét) a talajban a víztartalom igen erősen befolyásolta, az arányokat megváltoztatta. A látszólag naiv kérdés tehát kimozdított engem egy "sínen lévő" kutatási koncepcióból, és a felismerésből "környezetvédelmi találmány" lehetett. Ezt követően fogadtam el az egyszeri vagy rendszeres oktatásra való felkéréseket. Az oktatás előnyét egyébként az is adja, hogy a munkánk eredménye közvetlenül és azonnal látható a "szemek csillogásából", ellentétben az írott közleményekkel, ahol az "arcokra kiírt" véleményekről nincs visszajelzés.

Mikor, hol és mit kezdett el tanítani?
Oktatni a Londoni Egyetemen kezdtem 1995-ben, ahol, mint "postdoct" kutató 1 évet tölthettem és gyakorlatokat vezethettem egy "Royal Society" ösztöndíjjal. Mindeközben az angol nyelvtudásom is javulhatott és megismertem a külföldi tudásszintet is. Ezt követően, hazatérésem után csatlakozhattam két hazai doktori iskolához (NyME, Mosonmagyaróvár és GATE, Gödöllő).

2000 óta oktat a Dunaújvárosi Főiskolán. Hogyan került a tanárnő Dunaújvárosba és milyen tantárgyakat oktat?
A Dunaújvárosi Főiskolán azt követően kezdtem oktatni, hogy egy környezetvédelmi szakmérnök hallgató szakdolgozatát 1 hónapig a TAKI-ban irányíthattam. A munkát és a sikeres védést követően kaptam a meghívást Kiss Endre tanár úrtól a Főiskolára, hogy a "Talajvédelem" tárgyfelelőse legyek, de a "Környezetvédelem" tárgykört is oktatom. Az említett első Dunaújvárosi hallgatómra (Petrovickijné Angerer Ildikóra) egyébként igen büszke vagyok, hiszen jelenleg már, mint végzett PhD hallgatóm, a Dunaújvárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Csoportjának a vezetője és a főiskolán tanártársam is lehet.

Ha jól tudom, nem csak Dunaújvárosban tanít. Még melyik intézményekben oktat?
Jelenleg a Pannon Egyetem „Állat és agrár-környezetvédelmi” alprogramjának vagyok a tagja, de a SZIE "Talaj- és környezetvédelmi mikrobiológia, biotechnológia" alprogramjában is témavezető vagyok.

Hogyan összegezné oktatási tapasztalatait? Elégedett a diákok aktivitásával, lelkesedésével? Milyen útmutatást adna erre vonatkoztatva?
A diákok lelkesedését manapság igen sok minden befolyásolja. A levelezős hallgatókat, vagy a PhD képzésben levőket is oktatva tapasztalom, hogy ők sokkal inkább érzik a késztetést a tudás megszerzésére az önmegvalósításra és lelkesebbek (az órák alatti fegyelmezésre sincs szükség). A nappalis hallgatóknál a motiváció hiánya nagyon sokszor akadályozza azt, hogy az idejüket jól hasznosítsák. Igen ritka az a mindenek feletti akaraterő, izgatottság (ahogy mondani szoktam "szufla"), ami meg kellene, hogy jelenjen egy környezetvédelmi tárgynál. Ez az ügy pedig, azaz a talaj- és környezetvédelem manapság mindannyiunkat érint, az ezzel kapcsolatos tudásra mindenkinek szüksége van vagy hamarosan lesz. Napjaink környezeti állapotát megtapasztalva a talajnak az élelmiszer- vagy az energia-előállítás közötti "vergődését" is látva olyan paradigmaváltásra lenne szükség, ahol minden helyes gondolkodásra, cselekedetre és tudásra óriási szükség van. A hallgatóknak jobban ismerniük kellene a saját erejüket, lehetőségeiket ("talentumukat") és az idejüket, az oktatás nyújtotta lehetőségeket eredményesebben ki lehetne használniuk, mindannyiunk, a szűkebb és tágabb közösségünk érdekében is. Csak biztatni tudok erre mindenkit.

Az utóbbi időkben fiával, Péterrel is együtt publikált. Hogyan kerültek egyáltalán munka-kapcsolatba?
A fiam jelenleg már végzett természetvédelmi mérnök, de témavezetőként számos munkáját, legutóbb az öt világvallás természettudományos koncepcióit összehasonlító és értékelő diplomadolgozatát is irányíthattam. Nagy örömömre szolgál, hogy a szakterületemhez kapcsolódva tevékenykedik és hatékony blogot (greener.blog.hu) is létrehozott, fenntart a helyes, eredményes(ebb) környezetvédelmi gondolkodás segítése érdekében. Erre napjainkban egyre nagyobb szükség van és az ilyen, nem csak az oktatási vonalon, hanem például a neten és a gazdaújságokban is megvalósított tájékoztatást is fontosnak gondoljuk, ezért közösen is publikálunk a családi munkamegosztást kihasználva. Hiszem, hogy ha egy gyerek értelmileg és eredményeit tekintve nem "növi túl" a szüleit, vagy egy diák a tanárát, akkor ott valami hibát kell keresni. A fiam és a diákjaim "szárnyalásához" ezért ilyen szemlélettel is örömmel asszisztálok.

De nem ez az egyetlen egy munkakapcsolata a családján belül. A családjáról mesélne néhány dolgot?
Igen nagy szerencsémnek tartom, hogy a családom mindig is a megértette a törekvéseimet és a segítségemre volt. A nőknek ugyanis fokozottan szükségük van erre; ahogy ezt a "Nők a Tudományban" (NaTE) egyesületben is rendre statisztikai adatok támasztják alá. A kívánatos 40% helyett a nők aránya jóval kisebb a tudományos életben, és mindez még az életkor előre-haladtával is rosszabbodik a „kötelező” plusz családi teendők miatt. Nekem igen nagy szerencsém, hogy a férjem építőgépész minőségügyi mérnökként megérti a helyzetemet, akár a GYES-t is elvállalta, de az angliai ösztöndíjam alatt is 2 gyerekünkkel hátra maradva vállalta a megmérettetést. A családunk mostanra egy igazi "kisvállalkozássá" vált, a környezetvédelmi szakmai vonalat reményeink szerint a Dunaújvárosi Főiskolán, gazdász szakon tanuló lányunk is segíti majd. A harmonikus családi légkört pedig a fuvolán igen szépen játszó 13 éves harmadik gyermekem, kislányom is segít kialakítani. Azt gondolom, hogy a szakmai, személyi sikerek egyikének sem lenne értelme, ha nem találhatjuk meg azt az örömöt, amit a család, a "megbízható hátország" jelent szűkebb és tágabb értelemben egyaránt.

Ha marad szabadideje akkor mivel foglalkozik szívesen? Hogyan kapcsolódik ki?
A munkám egyúttal a hobbimat is jelenti, ezért ha egy kis lehetőség adódik, akkor ismét csak "szaladok", de ezúttal a természetbe, hogy annak törvényszerűségeit nem csak a kísérletek útján, hanem a maga valóságában is megismerhessem.

Rompos Csilla Rita