Apáti Krónika

[ 2010.03.15.] Majdnem minden, ami vöröshagyma

A hagyma több mint ötezer éve ismert, termesztett és fogyasztott növénye az emberiségnek. Az első feljegyzések a Közel- és Távol-Keletről erednek, ahol a hagyma használata élelmiszerként, vallási célokra, valamint gyógyszerként széles körben elterjedt. Nagyon sok fajtája vált ismertté, de alapvetően három hagymafélét különböztetnek meg a régi feljegyzések: a közönséges hagymát - melyet mi vöröshagymaként ismerünk - a fokhagymát és a póréhagymát.
Gyógyhatású szerként, bélféregűzésre, vizelethajtásra, étvágygerjesztésre, megfázásos tünetek, és köhögés enyhítésére, illetve vércukor csökkentésére is használják. A fertőzéses orrmelléküreg-gyulladás (sinusitis) tüneteit is csökkenti.
Nagyon sok fajtája van, de a nálunk és az egész világon is híres a makói vöröshagyma, amely kellemes aromája és kevésbé csípős íze miatt kedvelt.
De nézzük, hogy mit ír a szakirodalom. A vöröshagyma (Allium cepa L.). A magyar tájnyelvi elnevezései közül a hajma, a vereshagyma, a zsidószalonna és a mózespecsenye a legismertebbek. Ez egy Közép-Ázsiából Magyarországra került ősrégi konyhai fűszer, amely főtt és sült ételeink legkedveltebb ízesítője. Illóolajat, B-, és C-vitaminból 30 mg/100 g-ot, de a zöldhagyma még ennél is többet, pektint, guvertint is tartalmaz. A jellegzetes csípős ízét és illatát egy kéntartalmú vegyület, az allilszulfid adja. Ennek a hatóanyagnak baktériumölő hatása van, ezért a meghűléses időkben a fertőzések megelőzésére is használták. A zsenge hagyma tavasszal, az érett vöröshagyma pedig ősszel szedhető. Első évben hozza a fogyasztásra alkalmas hagymáját, második évben a szárat, a virágot és a magot. (Wikipedia)

Általában a vöröshagymáról

Tavasszal zöldhagymaként fogyasztjuk, ilyenkor feltöltögetjük. (A feltöltögetés a növény körüli földből a növény töve köré emelt földkupac.) Egyes növények (pl. hagyma, saláta, burgonya, földimogyoró) termesztésénél elhagyhatatlan művelési forma. Elhagyásával kevesebb vagy egyáltalán nem szüretelhető, illetve rosszabb minőségű lesz a termés. Ugyan azt jelenti a halványítjuk, itt a halványítjuk szó a szakkifejezés, de ezt hajtatásnak is nevezik. Ez azt jelenti, hogy amikor már majdnem teljesen kifejlődött növény köré földet raknak, a további növekedés folyamán (a földalatti rész) fehér színűvé válik. Így a felhasználás szempontjából megfelelőbb, kívánatosabb élvezeti érték érhető el. Mert a hajtatással, a nagyobb fehér rész elérése a cél.
Kiszedése után utánszárítjuk, a gyökerektől, fellevelektől megszabadítjuk, így felfűzve, vagy csak száraz szellős (padlástérben) hosszú ideig tárolható, így egész évben használhatjuk, de szeletelt szárítmányként, akár évekig is eltartható.
A hagymahéj a hagyma külső levelei, az érés során elszáradnak, megbarnulnak, ezt a barna héjat vízben felforralva használják, elsősorban gyógyteaként. Húsvétkor a húsvéti tojások festésére, miközben a tojások is keményre főnek. Egyes helyeken éles késsel mintázatokat kaparnak a tojásra, majd zsírral, szalonnabőrrel fényesítik azt. Más helyeken vékony írópálcával, viasszal rajzolják meg a díszítéseket, amelyet a főzés közben nem festi meg a hagymahéj főzete (tojáshéjszínű marad).

"Hagymatörténet"

Élelmiszerként az egész világon elterjedt. Számos helyen olyan táplálékként vált ismertté, amely egyben gyógyít is. Az ősi Kínában a hagyma általános főnévként terjedt el a köztudatban és egyes számban használták csak. Emellett számos fajtájának külön nevet is adtak.
A Római Birodalom konyháján is meghatározó szerepet játszott. Az idősebb Plinius leírásaiból ismerjük sokféle változatát. Európában a 16. században terjed el oly mértékben, hogy a kereskedelemben is komoly tényezővé vált. Az Újvilágban az európai felfedezők sok helyen találkoztak a különböző hagymaféleségekkel. Később a tengerészek étrendjébe is bekerült, mikor kiderült, hogy fogyasztása nagymértékben késlelteti a C-vitamin-hiány rettegett következményének, a skorbutnak kifejlődését. Európában is számos hit kapcsolódott a hagymafélékhez.
A keleti világ vallásaiban a hagyma több helyen is felbukkant és összefonódott a különböző, már akkor ismert gyógyító módszerekkel is. Az egyiptomi papok szertartásaik során gyakran szerepeltették a hagymát különböző díszítő és egyéb kultikus elemként. Szintén keleti eredetű az a hagyomány mely szerint, amikor a sátánt kiűzték az édenkertből, jobb lába nyomában vöröshagyma, míg a balban fokhagyma nőtt ki.
Az egyiptomi kultúrában a holttestek bebalzsamozásánál is komoly szerepet játszott a hagyma. Ennek alapját az akkor még nem ismert mikrobaölő-hatás képezte, melynek segítségével sikerült a holtesteket megfelelően konzerválni. A baktériumokat akkor még természetesen nem ismerték, de azt igen, hogy számos bomlási folyamat gátolható a hagyma levének segítségével.
Orvosi szempontból több mint 40 olyan betegség ismert, melynek kezelése során hatékonynak találták a hagymafogyasztást. Az időszámításunk előtti 1500-as évekből származó ősi egyiptomi orvosi feljegyzéseket tartalmazó papírusztekercsekben több mint 22 olyan gyógyszerkészítmény ismert, melyek fokhagymát is tartalmaztak. Az indiai kultúrában még ennél is korábbról ismertek olyan leírások, melyek szerint a hagymával hatékonyan lehet kezelni látásproblémákat, serkenti a szívműködést és csökkenti a reumás panaszokat. Krisztus után 79-ből eredő, az idősebb Pliniusnak tulajdonított feljegyzések 28 olyan betegség gyógyításáról számolnak be, melyek során hagymát is használtak.
A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. Összességében megállapítható, hogy a hagyma valóban több mint élelmiszer és ezt korunk tudománya egyre több vizsgálattal igyekszik igazolni.

Mire jó?

A vöröshagymát külsőleg és belsőleg is alkalmazhatjuk. A népi gyógyászatban használták hurutos- és légúti megbetegedések, emésztőrendszeri bántalmak, magas vérnyomás kezelésére. A mai fitoterápiában a vöröshagyma hatóanyagainak kivonatait elsősorban érelmeszesedés megelőzésére, a szívroham rizikójának csökkentésére használják.
Nyersen fogyasztva kedvezően hat a koleszterinszintre. A hagyma gátolja a trombózis, a vérrögképződés kialakulását, segít megelőzni a koszorúér-megbetegedést. Jótékonyan hat az emésztésre, mivel fokozza az emésztőnedvek termelődését, enyhíti a bélgörcsöket. Kutatások megerősítették baktériumölő hatását is. Az ellenálló-képességet növeli, így érdemes bármilyen gyulladás esetén több vöröshagymát fogyasztanunk. Külsőleg a hagyma levele gátolja a darázscsípések által okozott gyulladásos reakció kialakulását.
A vöröshagyma enyhítheti a megfázás tüneteit, mivel csökkenti az orrdugulást. Illóolajai a légutak nyálkahártyájának mirigyeit hígan folyó nyák termelésére késztetve fellazítják a légutakban lerakódott, besűrűsödött nyákréteget. Asztmaellenes hatását mind laboratóriumi kísérletekben, mind élő szervezetben bizonyították.
Vizsgálták a hagymának a rákkal szembeni védőhatását is, mert egyes feltevések szerint kénvegyületei gátolhatják bizonyos tumorsejtek növekedését, burjánzását.

Hogyan használjuk?

Szirup: Jó nyákoldó és köhögéscsillapító hatású. Meghűléses megbetegedések esetén ajánlott.
Borogatás: A bőr felhólyagozására ajánlott.
Hagymástej: Vágjunk össze két kisebb fej vöröshagymát, majd 1db szegfűszeggel, 1 szál kakukkfűvel, 1 teáskanálnyi mézzel és 1 dl vízzel forraljuk fel. Hagyjuk állni 12 órán át, végül nyomjuk át szitán. Ezt követően forraljuk fel 2 dl tejjel. Napi 2 csészényi fogyasztása ajánlott belőle meghűléses megbetegedés esetén.
Hagymalé: Nyákoldó és köhögéscsillapító hatású.
Fűszerként: Változatos, sokrétű a felhasználási területe, húsok, levesek, főzelékek, mártások ízesítésére használják, de ízletes alkotórésze a különféle salátáknak is.

A hagymafélék gyógyhatású összetevői

A hagyma egy sajátos összetételű tápanyagkeverék, mely meghatározott mennyiségben előnyös hatást vált ki a szervezetben. Ez egyben magyarázata is a hagyma gyógyító szerepéről megjelent nagyszámú feljegyzésnek. Ugyanakkor nem célszerű a hagymát úgy emlegetni, mint egyes, meghatározott tápanyagok hordozóját és kijelenteni, hogy azért hat jótékonyan például a szív- és érrendszerre, mert egyes molekulákból többet tartalmaz az átlagnál. Már csak azért sem helyénvaló ilyen kijelentéseket tenni, mert a naponta elfogyasztott hagymamennyiség tápanyagtartalma viszonylag alacsony, ezért hatása csak és kizárólag a rendszeres fogyasztás következtében biztosított megfelelő tápanyagbevitellel magyarázható.
A hagymafélék nagyon sok olyan, biológiai szempontból hatékony molekulát tartalmaznak, melyek hatása más növényekből is jól ismert. Legfontosabbak ezek közül a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek, valamint a flavonoidok. Emellett természetesen még számos más molekula is kimutatható a hagymában, melyek önmagukban is hatékonyak, mennyiségük azonban olyan alacsony, hogy nehéz jelenlétük gyógyító szerepét bizonyítani. A flavonoidtartalomról egyelőre nem áll kellő mennyiségű információ rendelkezésre. Jelentőségük növekedtével azonban egyre több vizsgálat elemzi a különböző hagymaféléket ilyen szempontból is. A hagymafogyasztás legfontosabb gátló tényezője, az illatát meghatározó anyagok, melyek kéntartalmú vegyületek és csak baktériumölő tulajdonságuk ismert.

A hagyma gyógyító hatását igazoló vizsgálatok

A hagyma orvosi alkalmazásáról számos, még az ókorból eredő feljegyzés utal. Akkor még nem ismerték a hagyma alkotóelemeit, ezért a hatás magyarázata a kémiai analitika fejlődésének függvénye lett. A különböző molekulák megismerése, mennyiségük meghatározása sajátos módon nem vitte az orvosokat közelebb a klinikai szinten mérhető hatások pontosabb megismeréséhez. Bár a vitaminokról és az elemekről tudjuk, hogy számos biológiai folyamat nélkülözhetetlen elemei, de azt is tudjuk, hogy csak együtt fejtik ki a megfelelő hatást és elsősorban hiányuk okoz problémát. Hasonló a helyzet a flavonoidokkal is, bár itt hiányuk káros mivolta nem igazolt. A hagymával végzett vizsgálatok során a fogyasztás rendszeressége és a fogyasztó egészségi állapota közötti kapcsolat megismerése volt az elsődleges cél. A hagymával végzett vizsgálatok négy betegségcsoportra gyakorolt előnyös hatást mutattak ki, melyek megegyeztek az ősi feljegyzésekben leírtakkal.
Szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának első lépcsője az érszűkület kifejlődése, mely manapság elsősorban az egészségtelen, zsíros táplálkozás következménye. A zsíros ételek növelik vér koleszterin-, valamint fibrinogénszintjét, melynek következtében csökken a vérlemezkék kicsapódásnak ideje, azaz a vérrögképződés, valamint az érfalakra történő zsírlerakódás folyamata felgyorsul. Mindez az erek szűküléséhez, végül elzáródásához vezet. A következmények ismertek. A szélütésen keresztül az infarktusig többféle halálos kimenetelű rendellenesség alakul ki. A 70-es évek elején vizsgálatokkal is igazolták, hogy a hagyma tápanyag-együttese hatékonyan képes gátolni a vérrögképződés folyamatát. Szaknyelven ezt úgy mondják, hogy gátolja a vérlemezkék aggregációját és növeli a fibrinolízis hatékonyságát. Számos vizsgálat során a zsíros ételhez megfelelő mennyiségű hagymát adva gyakorlatilag megállították az érszűkület folyamatát. Azt is megfigyelték, hogy a hagymák közül a fokhagyma a leghatékonyabb ilyen esetekben. A vöröshagyma hatása az érrendszerre csekély, azonban itt az emésztésserkentő hatás is meghatározó tényező, mely viszont a vöröshagyma esetében jobb. A különböző kapszulákba zárt olajos hagymakivonatok is hatékonynak bizonyultak. Ezzel kivédhető a hagymafogyasztással járó kellemetlen szag, és könnyebben valósítható meg a rendszeres bevitel is. Ez utóbbi alapfeltétele a hagymának tulajdonított gyógyhatás érvényesülésének. Mindkét hagymaféleség hatékonyan csökkenti rendszeres fogyasztás esetén a vér szabad zsírsav- és trigliceridszintjét. A csökkenés mértéke akár 30%-os is lehet. A vérrögképződés gátlásának mértéke akár 30%-kal is növekedhet.
Daganatos megbetegedések a hagymából készült kivonatokat számos daganatossejt-kultúrán próbálták már végig. Több sikeres eredményről is beszámolt már a szakirodalom. Eredményes állatkísérletekről is tudunk, azonban a legtöbb vizsgálat esetében nem ismert, melyik komponens is felelős a tumornövekedés, illetve -kifejlődés gátlásáért. Humán klinikai vizsgálatokkal még nem sikerült ezt a gátlást megfelelően igazolni. Számos megfigyelés ad okot azonban a bizakodásra. Sok országban azokon a területeken, ahol a hagymafogyasztás - itt elsősorban a fokhagymáról van szó - rendszeres, ott a gyomorrák kialakulásnak kockázata jóval alacsonyabb. Ezenkívül számos tesztben, ahol az anyagok mutagén - az örökítő anyag, a DNS szerkezetének kóros megváltozását kiváltó - hatását vizsgálták, ott a hagymakivonatok ígéretes gátlóképességükkel tűntek ki. Ennek ellenére a hagyma rákképződés-gátló hatásának bizonyítása még nem kielégítő ahhoz, hogy kellő biztonsággal alkalmazhassuk ilyen betegeknél is.

Mennyi hagymát fogyasszunk?

A hagymafogyasztás nem nélkülözhetetlen táplálkozási szokás, hiszen hatóanyagai más forrásból is felvehetők, nem beszélve a fogyasztását kísérő kellemetlen szájszagról. A hagyma mint élelmiszer a magyar konyha egyik alapeleme. Feltehetőleg ez az oka, hogy aki szereti a hagymával készült zsíros ételeket, annál nem feltétlenül lépnek fel érrendszeri megbetegedések a zsíros táplálkozás következményeként. Ez persze nem jelenti azt, hogy korlátlanul fogyasszuk a zsíros ételeket, csak hagymát is tegyünk bele. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a hagyma védő hatásának is van határa, és úgy tűnik, ezt nem nehéz átlépni. Álljon itt illusztrációként néhány, vizsgálatokból meghatározott adat a hagymafogyasztás és a védő hatás közötti mennyiségi összefüggésekről.
A vérlemezke-kicsapódás, vérrögképződés-gátlás napi 75 g hagyma elfogyasztása után válik kellően hatékonnyá. A hagymából készült olajos kivonatból naponta 25 mg-ot fogyasztva sikerült egy másik vizsgálatban a vérlemezke-kicsapódást megfelelően gátolni. A fibrinolitikus hatás - amely lényegéban a vér megfelelő sűrűségének biztosítása - napi 50-100 g friss hagyma hozzáadását kívánja a zsíros ételekhez. A fokhagyma az esetek többségében sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a vöröshagyma az említett betegségekben, ugyanakkor az emésztés hatékonyságára gyakorolt hatása viszont az utóbbinak nagyobb!

Érdekességek

Az ókori Egyiptomban Ízisz szent növénye volt. Az egyiptomi hieroglifák a növekedés és a termékenység szimbólumaként jelenítik meg.
A középkor óta Wales jelképe, mivel a kelta walesiek segítségével csatát nyertek.
A vöröshagyma tyúkszem ellen is hatásos.
Baktériumölő hatását már Pasteur is leírta.
Ha sok vöröshagymát fogyasztunk, a belekben a gáztermelés fokozódik.
Szoptatós anyák kerüljék az erősen hagymás ételek fogyasztását, mert illóolaj-aromái átmennek az anyatejbe.