 Apáti
Krónika |
|
[ 2010.05.11.] Elsőáldozás
2010. május 9-én vasárnap elsőáldozási
szentmisét tartottak templomunkban. Tizennyolc
kis menyasszony és vőlegény vette magához életében
először Krisztus testét és vérét.
A Biblia szerint Jézus az utolsó vacsorán úgy
adta a kenyeret és a bort az apostoloknak, hogy
az az ő teste és az ő vére, amit feláldoz értünk.
Ezután feszítették keresztre, ami a valódi áldozat
volt. Az utolsó vacsorára való emlékezés a különböző
egyházaknál lehet az úrvacsora vagy az áldozás.
A katolikusoknál, ahol áldoznak, azt vallják, hogy
a kenyér és a bor átváltozik Krisztus testévé és
vérévé, így megismétlődik a régi áldozat. Ezért
hívják áldozásnak.
Május második vasárnapján elsőáldozási szentmisét tartottak a monostorapáti
Nepomuki Szent János Plébániatemplomban. Ahogyan több mint kétezer évvel ezelőtt
a tizenkét esztendős Jézust is szülei elvitték a templomba, hogy bemutassák
az Úrnak, úgy az elsőáldozók hozzátartozói is elkísérték gyermekeiket szépen
feldíszített templomunkba, hogy imájukkal az Isten oltalmába ajánlják őket.
A plébánia udvarból - ahol a gyülekező volt- ebben az évben az édesanyák és
az édesapák kézen fogva egészen az oltárig kísérték gyermekeiket, majd a szentély
előtt a szülők fél karéjban álltak. Megható volt, amikor a gyerekek részéről
Takács Anna kérte a szülői áldást, amit a szülők nevében édesanyja, Takácsné
Móró Anett adott.
A Szentleckét, Szent Pál apostol Szeretethimnuszát Bodó Olívia elsőáldozó olvasata
fel és a könyörgéseket is elsőáldozóinktól hallhattuk.
Prédikációjában Illés Sándor plébános úr felelevenítette, amikor a gyermekekkel
először találkozott hittanórán. Elmondta azt is, hogy óvodás korukban a gyerekek
először Annától (Rompos Anna) hallhattak Jézusról. Aztán teltek-múltak az évek,
és az iskolában őmellette Elvira nénitől (Rompos Józsefné) is a gyerekek még
többet hallhattak Jézusról, csodáiról stb. aztán harmadikban felkészültek az
elsőáldozásra. Az ünnepi órákban az Atya azt tanácsolta a gyermekeknek, hogy
ha az életben boldogok akarnak lenni, mindig maradjanak hűségesek Istenhez.
Szeressék a szüleiket, fogadjanak szót, hiszen ők tapasztaltabbak, tudják,
hogy mi a jó a nekik. Ha néha - néha fegyelmezés közben felemelik a hangjukat,
az is csak őértük van. A szülőkhöz, nagyszülőkhöz, keresztszülőkhöz, rokonokhoz
fordulva köszönetet mondott gondoskodásukért és törődésükért, amiért gyermekeik
mellett állnak. - Legyünk partnerek abban, hogy a gyermekek Istenhez hűségesek
legyenek. Nem akkor adunk meg nekik mindent, ha a legdivatosabb ruhával, a
legkorszerűbb mobiltelefonnal vagy a legújabb típusú számítógéppel ajándékozzuk
meg őket, ezek mind olyan dolgok, amelyek elavultak lesznek. Ehelyett neveljük
őket úgy, hogy megismerjék az Istent, őhozzá tartozónak vallják magukat -,
kérte a plébános úr. Továbbá kiemelte azt is, hogy rohanó világunkban, amikor
egyre többször előfordul, hogy bizonyos okok miatt kevesebb figyelem jut egymásra,
mennyire fontos lenne, hogy a szülők minél tovább fogják gyermekeik kezét,
és a helyes úton vezessék őket. Itt és most a szentmisében egészen az oltárig,
Jézushoz vezették őket, maradjon ez így a továbbiakban is.
A szülők részéről még az áldozás előtt Illésné Zentai Andrea köszöntőjében
a gyerekeknek mondott az alkalomhoz illő gondolatokat. Az elsőáldozás benne
is szép emlékeket idézet fel és ez nap bizony nemcsak a gyerekeknek fontos,
hanem nekik szülőknek is. Utána következett a várva várt pillanat, amikor a
gyerekek először vehették magukhoz Jézus testét szüleik, nagyszüleik, keresztszüleik
és rokonaik körében. A kicsi hittanosok közül az első osztályos Török Lili
köszöntötte az elsőáldozókat, míg nagyobbaktól az ötödikes Bati Péter szavalt.
Az elsőáldozók versekkel mondtak köszönetet szüleiknek, nagyszüleiknek, keresztszüleiknek.
Bözsike néni (Egyed Péterné kántor) és kórusunk elsőáldozóknak szóló énekekkel
tették még emlékezetesebbé ezt a szép ünnepet.
Rompos Csilla Rita