Apáti krónika

[ 2010.08.05.] Egy vidám éjszaka történései - MCL jövőre veletek ugyanitt…

Egész éves munkánk (amiért írunk az Apáti Krónikába) jutalma az lehetett, hogy találkozhattunk és interjút készíthettünk a Művészetek Völgyében egy általunk kiválasztott zenekarral. Mi a Magna Cum Laude-ra (MCL) voksoltunk.
Az idén először hivatásos biztonsági őrök is voltak a Völgyben, a "szekusok". Ők a bejáratnál, (az első hídnál) tudtak az érkezésünkről, vártak is minket és lekísértek a pályára, hogy zavartalanul közlekedhessünk. A színfalak mögött fogadott minket a színpadmester, Gábor Béla. Béci elmondta nekünk, hogy ahol most vagyunk, azt úgy hívják, hogy backstage - vagyis színpad mögötti rész, a kulissza. Ezen a részen a rendezvény alatt csak az itt dolgozok és az aznapi fellépők tartózkodhatnak szigorú szabályok mellett. Ismertette velünk balesetvédelmi okok miatt, hogy merre közlekedhetünk, és mikre kell figyelnünk pl.: a vezetékekben 380 V volt. (Mi betartottuk mindazt, amit mondott, és koncert végén meg is dicsért minket, mondta, hogy máskor is jöhetünk.)
Béci mutatott be minket Andrisnak (Szabó András), aki az MCL menedzsere. Andrisban egy szimpatikus, barátságos fiatalembert ismertünk meg. Menedzserként pl. az ő feladata eldönteni, hogy a banda kivel találkozik, kinek nyilatkozik. A rövid beszélgetés után bemutatta nekünk a zenekar tagjait. Így személyesen megismerkedhettünk kedvenceinkkel: Kara Mihállyal (Misa), Kilián Imrével (Imi), Mező Mihállyal (Misi) és Szabó Tiborral (Tibi). (A lábunk remegett, és nagyon örültünk, hogy élőben is találkozhattunk azokkal az emberekkel, akiket eddig csak a TV-ben láttunk és CD-n hallgattunk. Egyszerűen nem tudjuk megfogalmazni, hogy egy ilyen találkozás mekkora élményt jelent!!! Ezt át kell élnie az embernek.) A bemutatkozást követően Misi az asztalukhoz invitált minket beszélgetni. Nagyon jó fejek, személyükben vicces embereket ismertünk meg! Ám az igazi "móka" csak ezután kezdődött.
Hatalmas nevetések közepette - néha majd' megszakadtunk - számos érdekes dolgot megtudtunk a fiúkról, ezekből néhányat megosztunk olvasóinkkal. Az első közkedvelt daluk a Vidéki sanzon volt, ami egy magyar filmben, az S.O.S szerelemben is felcsendült. Egy másik ismert számuk a Pálinka dal, pillanatok alatt "az ország himnuszává" vált. A mi iskolánkban a diákok és a tanárok is egyaránt szeretik ezt a népszerű slágert. Kevesen tudják, hogy ez a szám egy délelőtt íródott tavaly a pálinka évében, éppen a Pálinka fesztiválra. Vagy ami még szintén érdekes, hogy azon kevés zenekarok közé tartoznak, akiket egy bizonyos kemény mag mindenhova elkísér otthonról. Ekként az itteni buliba is érkeztek rajongók Gyuláról. S csak úgy titkon megsúgjuk, hogy mi is nagyon szeretnénk, ha a híres MCL tábor egyszer itt lenne Monostorapátiban. Ennek lehetőségéről, feltételeiről is beszélgettünk. Aztán amikor megkérdeztük, hogy hetente mennyi koncertet vállalnak, Misi azt válaszolta: 2 vagy 3, ugyan ennél többet is bírnánk, de az már unalmas lenne, hogy minden nap koncerteznénk, a végén már magunkat is megunnánk. Mondjuk, ha te minden nap banánt ennél - akkor egy idő után már megunnád a banánt és más gyümölcsöt keresnél. Tibi reakciója erre: - Misi, miért pont a banánt hoztad fel példának? Zavarba hozod szegény kiscsajokat vele, nem látod, hogy hogyan elpirultak? Az általános iskolában biológia órán a legtöbbször szemléltető eszköznek a banánt használják a tanárok, bizonyos témakörök ismertetésében... (Nagyon nagy nevetés volt...még a szemünk könnye is kicsordult).
A megegyezés értelmében azonban most a fiúk következtek. Elsőként Misa elvette Csilla jegyzetfüzetét, és faggatta a benne lévő írásokról, sőt még fel is olvasott nekünk belőle. Aztán, hogy mi (Kitti és Rebeka) se maradjunk ki a jóból, megkérdezték, hogy honnan ismerjük a dalaikat. Mondtuk, hogy a szüleink is szokták hallgatni, no meg a rádióban is sokat játszották és szerencsére játsszák is. Még számos dolgot kérdeztek tőlünk, de most nem ez a lényeges!!!
Éppen a legnagyobb mókázás közben érkezett meg Sub Bass Monster (Máté Szabolcs),
aki véletlenül erre járt és eljött Gyulafirátótról megnézni a koncertet. (Na jó! Szabi tudta, hogy lesz koncert Apátiban, és útközben hívta a fiúkat, hogy jönni fog és énekelne velük egy dalt.) Lehet Szabi "megbánta", hogy jött, mert elég rendesen megszekálták a fiúk, bár azért őt sem kellett félteni. Minket úgy mutatott be Szabinak és rokonainak a zenekar, hogy a helyi barátaik vagyunk.
Másfélórányi beszélgetésünk után elkezdték a koncertet a fiúk. Kiváltságosként mi a sokak által irigyelt 0. sorból (ami a zenekartól kb. 1 méterre van) nézhettük és fényképezhettük végig őket a buli alatt. Csilla, aki már ismerte a fényviszonyokat és a helyet, mondta, hogy mikor tudunk jó képeket készíteni. Meglepetésként Szabi is a színpadra állt egy dal erejéig. Ami szinte mindenkit magával ragadott, az volt, hogy Misi kiment a közönség közé és ott énekelte el a Vidéki sanzont. Az utolsó utáni számként a fiúk teljesítették hálás közönségük kérését, így ráadásként a nagysikerű Pálinka dalt hallhattuk.
Nagyon jó volt a koncert! Amikor vége lett, Tibi megkérdezte: - Na, kiscsajok, hogy tetszettünk? Erre mi Kittivel rávágtuk:- Nagyon-nagyon jók voltatok! Tök szuper volt a hangulat. Imitől emlékként megkaptuk dedikálva a dobverőit, igaz egy puszit kért cserébe. Igazi korrekt üzlet volt, nagyon megérte. Mielőtt indultak volna a közönséghez, kaptunk tőlük dedikált autogramkártyát és még egy csoportképre is beálltak velünk. (Lásd a cikk alatt!) Andris és Béci, igazi kincsek vagytok, hogy a fotózás mellett mindezeket lehetővé tettétek nekünk!
Aztán a fiúk kimentek a sörsátor elé aláírásokat osztogatni, fényképezkedni, ahol a közönség és a profi stábuk már várta őket. Miután ezzel is végeztek, puszival és azzal köszöntünk el egymástól, hogy: "jövőre veletek ugyanitt, addig is minden jót!"

Czverencz Kitti és Török-Csillag Rebeka