[ 2011.06.13.] A hetedik
osztályosok kirándulása
Mi, hetedikesek idén abban
a megtiszteltetésben részesültünk, hogy Monostorapátit képviselhettük
a monostori iskolák találkozóján 2011. június 9-11 között.
Kedvünket még az sem szegte, hogy mikor elindultunk, hatalmas felhőszakadás
támadt, és a levegő is jócskán lehűlt.
Utunkat
lerövidítette, hogy Zircen megálltunk, hogy megnézzük a több
mint 900 éves alapítású apátságot. Idegenvezetőnktől megtudtuk,
hogy a templom az évszázadok során jelentős változásokon
ment keresztül.
Azután a Bakonyon át indultunk Komárom felé. Szállásunk helyszíne a Fenyves
tábor volt, melynek élővilágát egy erdész ismertette meg velünk. Délután a
koppánymonostori iskolában bemutatkozó műsoron vettünk részt, bár az ismerkedés
a többiekkel igazából az esti sorverseny és az éjszakai túra alatt kezdődött
meg.
A másnapi programok a bábolnai ménesbirtok megtekintésével kezdődött. A csodás
épületek és parkok miatt úgy éreztük, mintha visszacsöppentünk volna a tizenkilencedik
századba. A pompás lovak és a szép kidolgozású hintók csak erősítették ezt
az érzést. A finom ebéd után folytattuk időutazásunkat, mégpedig a komáromi
erődben. Itt igazán felgyorsult időgépünk, mert tüzéravatáson is részt vehettünk,
hallhattunk Klapka tábornokról, láttuk az orosz katonák romantikát sem nélkülöző
falfirkáit.
A vacsora helyszínére egy Duna-parti séta vezetett. Már ekkor is az esti program,
a diszkó volt a beszélgetésünk legfőbb témája. Méghozzá azért, mert a tűzoltók
egy extra szolgáltatást nyújtottak nekünk. Azonban miután elfogyott a hab,
a mi "táncolhatnékunk" is kezdett elmúlni.
Szombat reggel végre hosszabb időre megpillantottuk a napot. Az utolsó olyan
programra indultunk, amelyen a többi iskolával vettünk részt. A Komáromi Lovas
Színházba látogattunk el. A jólértesültek magabiztosságával hallgattuk végig
vendéglátónk ismertetőjét, hiszen az év végi szövegértés-felmérőnk szintén
erről a színházról szólt.
Ismerős terepre tértünk ezután vissza, mégpedig az erődbe, ami otthont adott
az idei nemzetközi kutyakiállításnak. Öklömnyi "csivaváktól" kezdve
póniméretű ír farkaskutyákat is láthattunk. A bátrabbak még meg is simogathatták
őket.
A kirándulás programtengerében az ajkai strandolás igazi zöld szigetet jelentett.
Itt végre jót fürödhetett, ehetett-ihatott az osztály.
Köszönjük Zsuzsa néninek és támogatóinknak ezt a rendkívül színes és felejthetetlen
élményt, amit valószínű nem fogunk elfeledni.
Ángyán Bianka
[ 2011.06.06.] Kirándulás
Nagyvázsonyban és Kislődön
A mi kirándulásunk 2011. június
2-án csütörtök délután három órakor kezdődött. Először Nagyvázsonyban
voltunk, majd Kislődön a Sóbri Jóska Kalandparkban szórakoztuk
ki magunkat. Minket a Szilvi néni és az Etelka néni kísért
az osztálykiránduláson.
Egy
kis utazás után Nagyvázsonyban voltunk. Először a Kinizsi
vár falai közt csodáltuk meg a több mint három emeletes torony
termeit. A vár nagyon szép volt. Majd a panoptikumba látogattunk.
Itt a nagy magyar királyok életnagyságú szobrait nézhettük
meg. A postamúzeumban az 1900-as évekbe vezényeltek vissza
minket a tárgyak és az idegenvezetőnk, aki a postások életét
és a telefonok történetét mesélte el.
Ezután Kislődre mentünk a kalandparkba. Itt gyorsan mindenki felállította a
saját sátrát, majd közösen körbe jártuk az egész parkot. Mire visszaértünk,
már elkezdett sötétedni. Huszonhárom óráig szabadok voltunk, és azt csináltunk,
amit akartunk. De tizenegy órakor mindenkinek el kellett menni a sátorba aludni.
Pár perc múlva megkezdődött az éjszakai élet. A fél osztályunk kb. két óráig
össze-vissza mászkált, és beszélgettek a tábor körül. Így nem hagytak minket
aludni. Szilvi néni hiába szólt rájuk. De azért úgy két-három óra között mindenki
elhallgatott.
Reggel korán keltünk. Kilenc óráig mindenki megreggelizett és összepakolta
a cuccát. Kilenckor nyitott a kalandpark. Kilenctől tizennyolc óráig a kalandparkban
játszhattunk. Tizennégy órakor nagyon finom ebédet kaptunk. Az osztályból sokan
kipróbálták a kötélpályát és a hófánkot is.
A kalandparkban sok érdekes játék volt, de haza kellett jönnünk. Mindenki sok-sok
élménnyel, de fáradtan jött haza péntek este.
Kiss Virág
[ 2011.06.05.] Tihanyi
kirándulás
Június 3-án az 1. 2. 3. osztállyal
útnak indultunk, hogy felfedezzünk Balatonfüred és Tihany nevezetességeit.
Utunk elsőként Balatonfüredre vezetett, ahol megpillantottuk
a csodálatos Balatont.
Nagyon
élveztük a városnéző kisvonatozást, az egy órás sétahajókázást.
Sétáltunk a Tagore - sétányon, s persze egy finom fagyira
is jutott az időnkből.
Majd elindultunk Tihanyba, ahol a félsziget sok érdekességeket tartogatott
számunkra. Elbűvölt bennünket az apátság szépsége, a gyönyörű kilátás, és a
régi házak látványa. A Visszhang a dombon próbára tehettük hangunkat. A Panoptikumban
találkozhattunk híres királyainkkal, s még néhány félelmetes kalózzal is. A
Lenvendulaházban sétálhattunk egy morajló vulkánban, no persze ez nem volt
igazi! Végül egy szabadidő parkban próbára tettük bátorságunkat és erőnket.
Remekül sikerült ez a nap, fáradtan, de élményekkel gazdagodva értünk haza.
1., 2, 3. osztály
[ 2011.06.04.] Az utolsó
osztálykirándulás
2011. június 2-án reggel Lenti
felé vettük a 8. osztállyal az irányt. Már az elején megvolt
mindenkinek a tipikus kirándulós hangulata. Előkerült a kártya
is, amivel mindenki szívesen játszott.
Két óra múlva megérkeztünk Lentibe, ahol először megnéztük, hogy mikor indul
a kisvonat. Még volt időnk, így elmentünk ebédelni egy pizzázóba. Szép nagy
és finom pizzákat ettünk. Miután mindenki végzett, visszamentünk a kisvasúthoz,
az kis várakozás után meg is érkezett. Elfoglaltuk helyünket és indultunk.
Útközben gyönyörű erdőket és szarvasokat figyelhettünk meg pihenés közben.
A két órás út után visszaérkeztünk az állomásra és következő úti célunk a Hubertus
fogadó volt. A vacsoránk spagetti, a desszert pedig gyümölcssaláta volt. Kint
az erkélyen ettünk, ahol mögöttünk már Horvátország látszott. Ezután Gosztolára
mentünk a horgásztóhoz. Mi, lányok fényképeztünk, a fiúk meg lapos követ kerestek
és kacsáztak a vízen. Elérkezett az idő, hogy elfoglaljuk szállásunkat Lentiben.
Mindenki talált magának megfelelő helyet, és a kipakolás után kisebb csoportokban
elindultunk sétálni. Pár utcára szállásunktól észrevettünk egy kis fagyizót,
ahol házi készítésű fagylaltot árultak. A sétálásból visszaérve a programunkban
már csak a pókerezés, üvegezés, beszélgetés és legvégül az alvás szerepelt.
Az este nem volt velünk semmi probléma, mindenki jól viselkedett vagy próbált
j
ól
viselkedni. Reggel ötkor az osztály nagy része már ébren volt és indulásra
kész Szlovéniába.
Nyolc órakor be a buszba és roboghattunk Dobrovnikba. Egy gyönyörű trópusi
kertben jártunk, ahol közel 900 orchidea fajt és különböző növényeket csodálhattunk
meg. Kifelé menet egy-két kedves szót írtunk a vendégkönyvbe. Ezután Lendván
felkerestük azt a fagylaltozót, ahol ötödikben is jártunk. A fagyi mérete eltért
az itthonitól, sokkal nagyobb és finomabb volt. Felsétáltunk a Bánffy várhoz,
majd megtekintettük a Szent Katalin templomot. Majd indultunk vissza Lentibe,
a Hubertusban ebédelni. Választani lehetett a hús és gyümölcsleves között.
A második pedig rántott hús volt, sült krumplival és salátával. Az ebédet a
városban „lesétálhattuk” egy órán keresztül, és kis emlékeket vehettünk. A
strandolás következett. A medence vízhőmérséklete megfelelő volt. Vásárlási
lehetőségek itt is akadtak bőven. Szerencsénkre nagyon jó idő volt ezen a napon
is. Öt órakor elindultunk haza.
A visszaúton jókat nevettünk az előző nap történésein és ballagási dalokat
énekeltünk. Ha összejön, öt év múlva Lentiben és Lendván szervezzük meg az
osztálytalálkozónkat. Jól éreztük magunktat, sajnáljuk, hogy ez volt az utolsó
közös kirándulásunk.
Török - Csillag Rebeka
[ 2011.06.02.] Kirándult
az osztály
Ahogy minden évben, az idén
is elment az osztály kirándulni. Úticélunk Sárvár volt. Ezt
a várost az osztályból már többen ismerték, mivel szüleikkel
fürdőztek ott. Mindnyájan izgatottan vártuk, hogy elérkezzen
2011. május 31-e.
Kora reggel indultunk Tapolcára, ahonnan vonattal mentünk tovább Sárvárra. 
A
vonatozás izgalmas volt. Két helyen is át kellett szállnunk, Ukkon és Celldömölkön.
Kora délelőtt érkeztünk meg a Vas megyei városkába. Először a Nádasdyak kastélyához
mentünk. Sok szép és érdekes dolgot láttunk ott, például egy festményt. Ennek
a képnek az érdekessége az, hogy bárhonnét nézi is meg az ember, úgy tűnik,
hogy a képen lévő hölgy mindig a látogatóra néz. A kastély berendezése nagyon
tetszett nekem, a bútorok, a cserépkályhák, az étkészletek. Legjobban az úti
felszerelés tetszett, amelyben még parfümös üvegcse is volt. Huszáregyenruhákat
is láttunk az 1848-as forradalom idejéből. Etelka néni sokat mesélt a kastély
egykori lakóinak életéről és szokásairól: hogyan éltek, milyen evőeszközöket
használtak.
A kastélylátogatás után a fürdőbe mentünk, ahol mindenki kedvére lubickolhatott
és kipróbálhatta a különféle medencéket. Mindannyian élveztük a strandolást,
és alaposan lebarnultunk a napsütésben. Délután szintén vonattal indultunk
haza. Celldömölkön volt még időnk a csatlakozásig, így megnéztük a kiállított
régi mozdonyokat, a gőzmozdonyokat és a tűzoltómozdonyt. Nagyon tetszett nekünk
a mozdonyok belseje.
Este 9 óra után fáradtan érkeztünk haza. Köszönjük Etelka néninek, és mindenkinek,
aki segített, hogy egy szép napot tölthettünk el együtt, és sok élménnyel lettünk
gazdagabbak.
Gulyás Jázmin
[ 2011.05.31.] Zánkai
kirándulás
Május 26-án kezdődött a nagy
nap, mikor a 4. osztály Zánkára utazott egy 3 napos kirándulásra.
Először Hegyestűre látogattunk el. Gyönyörű kilátás tárult
elénk, mikor lenéztünk az "Óriásharapta hegyről".
Kis idő elteltével a Kornyi-tónál megreggeliztünk. A hatalmas
náddal benőtt tó tele volt állatokkal. Szentbékkállán a 
kőtengernél
pedig növényekkel és ""kővárakkal" találkoztunk.
Várfoglalás közben felfedeztünk egy termetes követ, melynek
Ingakő a neve. Amikor ráállt egy ember, a kő inogni kezdett.
Ezután a Zánkai Ifjúsági Centrumba vettük az irányt. Miután
elfoglaltuk a szállást, lesétáltunk a Balatonhoz fürdeni. Vacsora
után pedig filmet néztünk, és aki akart, olvashatott. Bizony,
jól esett a pihenés a kimerítő nap után.
Pénteken a finom reggeli után kipihenten és jóllakottan játszottunk az udvaron.
A nap nagy részét Tihanyban töltöttük, melynek szépsége megragadott minket.
A fárasztó hegymászás közben a kőből készült lakóhelyeket, a remetelakokat
kerestük. Osztályunk ámulatba esett az apátságnál, főként, amikor megtekintettük
a belsejét. A kirándulás második napja sem múlhatott el fürdőzés nélkül, melyet
sajnos viharjelzés miatt idő előtt be kellett fejeznünk.
Még a nagy zuhé előtt visszaértünk a szállásra, ahol vacsora után megnéztünk
még egy filmet. Alvásra az éjszaka folyamán nem sok lehetőségünk volt, mivel
idősebb szomszédaink buliztak.
Szombaton sajnos indulnunk kellett haza. A szomorú hír ellenére is vidáman,
sok élménnyel gazdagodva tértünk haza az utolsó alsós osztálykirándulásunkról.
Életünk legjobb napjait élhettük át.
Kiss Enikő
Hírek
az iskolából