Hírek az iskolából

[2009.10.22.] Október 23.

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja! 1956. október 23-án a budapesti eseményekkel kezdődött a magyar nép diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás elleni fegyveres felkelése. 1956. október második felében a kommunista diktatúra ellen - főleg az egyetemi diákság részéről - országszerte meginduló tiltakozások október 23-án Budapesten válnak forradalmi tömegmozgalommá. A Bem-szobornál tartott szimpátiatüntetés hamarosan rendszerellenes tömegdemonstrációvá vált, ezt kifejezve a tömeg átvonult a Parlament elé, ahol a közel kétszázezer főre gyarapodott tiltakozók meghallgatták Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. Közben a tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra egyik jelképét. A Magyar Rádió épületénél estére ostromállapot alakult ki, s a fegyverhez jutott felkelők hajnalra elfoglalják azt. A forradalmat majd a szovjet csapatok fegyverrel fojtják vérbe, melyet a hatalomra emelt Kádár-rezsim megtorlása követ.
Természetesen a forradalom leverését követően tilos volt nemhogy október 23-át megünnepelni, de még forradalomként említeni is. A hivatalos álláspont szerint "ellenforradalom" zajlott, melyet "reakciós" és "köztörvényes elemek" szerveztek. Október 23-a emlékét a külföldre emigráltak őrizhették nyíltan, itthon legfeljebb titokban lehetett szóba hozni. Az 1980-as évek végén a rendszer gyengülésével párhuzamosan kezd '56 valódi története nyilvánosságot kapni, 1988-ban követelik Nagy Imre és a kivégzett mártírok rehabilitációját, s rá egy évre, 1989-ben több százezres tömeg előtt temetik újra a kivégzett miniszterelnököt és társait. Október 23-a jelképpé válását jelzi, hogy 1989. október 23-án az akkori megbízott államfő, Szűrös Mátyás a Parlamentnél összegyűlt százezres tömeg előtt kiáltja ki a III. magyar demokratikus köztársaságot. Az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánítja.
A mi iskolánkban is műsort kellett összeállítani, amit mi 7.-esek csináltunk. A legtöbb embert csak bosszantják az öncélú műsorok. Nagy munkával elkészített verses összeállítások, amelyek nagyon szépek lehetnek, de már a második versszaknál mindenki unja: a szereplők ugyanúgy, mint a közönség. De mi másképp csináljuk ezeket a megemlékezéseket, mindig tematikus műsorokat adunk elő, amelyekből lehet tanulni valamit.
Ebben az évben is, mint a többiben, összejött egy 18-20 főből álló lelkes kis csapat. A felkészítő tanáraink Éva néni (Ácsné Ravasz Éva) és Nóra néni (Németh Nóra) megfelelőképpen állították össze a műsort, és tekintettel az érintett korosztályra, a témához illő rockzenei betétdalokat is remekül sikerült megválasztaniuk.
A legnagyobb gondot nálunk is a délutáni próbák jelentették. De ami nem maradhatott el: az a jó hangulat. A próbák közben még további 3-4 diák lebzselt körülöttünk, figyelték ténykedésünket. Volt egy kis rosszalkodás, hangoskodás, ez is-az is, de anélkül mit érne az egész?! A végére azért mindig összeáll a műsor, mint ahogy ez is. Sikert arattunk, és ez nagyon jó érzés volt!

Városi Patrícia