 Tanáraink Ácsné Ravasz Éva vagyok. Szülővárosom Debrecen,
ahol gyermekkoromat töltöttem. A gimnázium elvégzése után Budapesten,
a Kertészeti Egyetemen tanultam. Itt termesztő szakon végeztem.
2 évet kertészmérnökként dolgoztam. Később mérnök-tanári diplomát
szereztem a Gödöllői Egyetemen. GYES után 1995-ben jöttem a kapolcsi
iskolába tanítani, és az összevonás óta Monostorapátiban oktatom
a biológiát, kémiát és informatikát. Örültem, hogy éppen Kapolcson
tudtam elhelyezkedni. A természet közelsége, az emberek közvetlensége
és a gyerekek ragaszkodása miatt mindig jó szívvel fogok erre
az időszakra gondolni. Ma már nem vágyom arra, hogy városi iskolában,
vagy akár a végzettségem szerint középiskolában tanítsak.
Igaz, hogy eredetileg nem tanárnak készültem, viszont a tudás átadása mindig is ösztönzött. A tanári pályán az oktatás mellett nagyon fontosak számomra az emberi kapcsolatok is. Szerintem nagyon jó dolog az embereket már gyerekkorban megismerni, és amennyiben lehetőség van rá, követni az életük folyását. Szinte hihetetlen, hogy mennyit változnak némelyek, és mennyire kiforrott egyéniségek mások már fiatalon is. Manapság ennek a hivatásnak a legnehezebb pillanatai a diákok fegyelmezetlenségéből adódnak. Különböző okok miatt sajnos évről évre egyre nehezebb a gyerekek figyelmét megragadni. Értékes, vissza nem térő pillanatok vesznek el az állandó fegyelmezéssel. Kár értük. Annak ellenére, hogy a kamaszkor miatt gyötrelmes munka ezt a korosztályt tanítani, szeretek velük lenni, mert őszinték, vidámak, és vannak "kegyelmi pillanatok", amikor szinte bármire képesek. Némelyüket megtiszteltetés okítani, mások pedig a személyiségükkel kápráztatnak el. Anyaként és tanárként is tudom, hogy nálunk teljesen más a gyerekek mentalitása, viselkedése, mint egy városi iskolában. Legtöbbjük nyitott, közvetlen, barátságos és megszólítható. A szülők rengeteget tehetnek azért, hogy ez így is maradjon. A tanítás befejezése után természetesen a családomé a főszerep. Férjemmel két gyermekünket, Orsit és Marcit neveljük nagy szeretettel. Gyakran érzem úgy, hogy több időt érdemelnének. Nehéz a nap 24 óráját úgy elosztani, hogy igazságosan részesüljenek belőle mindazok, akik igényt tartanak a figyelmünkre. A tanár "láthatatlan" feladatai, mint a versenyekre való felkészítés, a rendezvények előkészítése, a következő napi órák megtervezése sok időt emészt fel. Az a néhány pillanat, ami lehet egy mosoly, vagy egy mondatfoszlány, egy képeslap vagy egy SMS, megéri ezt a fáradozást. A mindennapos háziasszonyi teendők közül a főzés a kedvencem. Szeretek örömet szerezni családomnak és vendégeimnek az ételek megjelenésével és ízével. Szabadidő? Ha sikerül kihasítani abból a bizonyos 24 órából egy keveset, akkor azt családommal töltöm. Kirándulunk, kerékpározunk, vagy egyszerűen beszélgetünk. |
:: Főoldal :: Monostorapáti
és Almád :: Közérdekű adatok :: Hírek,
hirdetések :: Intézmények és
Alapítványok :: |